DÜBÖRGŐ SZIKLÁK
Dobbanak a szívem hangjai,
Dübörögnek az óceán hullámai,
Rázkódnak, remegnek alattam a kövek,
S felszakadnak a rég nem látott könnyek,
Lentről, mélyből
szívem titkos rejtekéből,
És árad bennem minden…
Lassan csendesül a szó lelkembem
Az út és minden, mit általa kaptam
A hegyen konduló haranggal kísérve
Leteszem a sziklák tövébe
mindenem mi volt, mit eddig kaptam
megbékélve magammal
2016. November 12. Muxia
kép és szöveg Régeni János
emtévé
