SÖTÉT ÉJ AZ ÖBÖLBEN
Komor éj lepi el az öböl bejáratát,
Ahogy a tolvajt lepik meg, sötét vágyai,
S a kikötő sejtelmes fekete árnyai közt,
Sápadtan fénylő, arany holdfény mutat utat,
Hogy az óceán felől, lassan gördülő hullámok,
A szilás partot elérve, méltósággal szánkázzanak,
Akár fent, a csillagok a novemberi éjben,
Tükrözve fényükkel, tündöklő ösvényt, elébem,
Majd furcsa formákat vetítve a fodrozó víz felszinére,
Mintha a mélyben, óriási,
elfeledett tengeri szörny tenyészne
de nem az, csak egy lassan elnyújtva csúszó,
Óriás hullám, mi a fövenyt elérve csobban,
A homokos, sziklákkal szabdalt. sötét partoknál…
2016. November 16. Muxia
kép és szöveg Régeni János
emtévé
