Egy papír és egy toll. Aztán a papíron elindul a toll, és vonalakkal telik meg, formákat alkotva.
Mindenségvonalak, melyek át meg átszövik a világot.
Talán nem is mindig látjuk őket, de tudjuk, érezzük, ott vannak, körülöttünk, bennünk.
Örvénylenek az arcokon, megmutatva a lélek bonyult egyszerűségét, ahogy minden mindennel összeolvad, eggyé, mégis különválva, elkülönülve, de alkotó elemként.
szöveg Pálfalvi Dorottya
emtévé
