Az énről a régiek éppen úgy tudták, ahogy ma tudjuk, hogy tulajdonképpen a matematikai pont, fikció, üresség, a semmi.
Az én felület, látszat, ruha, fátyol, maszk.
Aki tartósan az én világában él, az ilyen felületté válik.
Ezért az egoista hiú és a hiúság merő külsőség.
A többitől elszakad, érzéketlenné válik, ezért dölyfös és konok.
Belső világa lassan kiürül és csak az marad meg belőle, ami látszat.
Mindössze a fátyol. Egyetlen vonal. A kígyó.
Aki középpontjába énjét helyezi, annak középpontja üres.
Maszk és egyetlen vonal.
A kígyó, ha szembe nézik, pont, profilból vonal.
Ez a pont és ez a vonal az én valódi képe.
szöveg Hamvas Béla
kép Hullan Bea
emtévé
