Megismerni a világot az ember örök vágya. De mi a megismerés? Sokan úgy gondolják ehhez szét kell szedni a dolgokat. Egyre mélyebben kell belemerülni az anyagba. Ha mindent részekre szedünk, akkor a részt ismerjük meg nem egészet. Az összefüggések csak akkor válnak érthetővé, ha az egészet figyeljük egyben és egyszerre. A dolgok hatnak egymásra, minden […]

Read more

Világot rengető nagy hangzatos felismerések követik az emberiség útját időtlen idők óta, mégis mire ment vele? Amióta a világ világ, mindig voltak gondolkodó lények, akik keresték, kutatták az élet értelmét lényegét. Tanulmányok, tudós munkák és szent tanok születtek e megismerés vágyából, de a lényeg nagyon egyszerű. A létezés értelme a létezés maga. Lehet ezt csűrni-csavarni […]

Read more

Testben maradni haláig lehet fémes érzetek, hideg merev, mint a falusi kocsma söntéspultja borcseppek teszik cseppfolyóssá, s a mosogatórongy bambán felissza mint a szódafröccsöt merev, mint a ravatalozó deszkája s hideg, mint a lelketlen halál az emlékek furcsa, tompa máza megélteké, meg nem élteké… simulhattam volna karodba, térdemen fűszálnyomok de nem simultam, s most sem […]

Read more

Hattyúröptetős napok hideg esték és hajnalok csikorgó jég a tavakon finom halk pára az ablakon és köd… puha láthatatlan kontúrtalan álmomba foglaló olyan mint én vagyok doromboló remény csipkeszélű lapok melyekre írhatok ha akarok de nem akarok áttört fehérsége átengedi a fényt mely mindent beragyog ha akarod szavak nélkül is tudod, hogy itt vagyok kép […]

Read more

Mindig van valaki akit várhatunk a tékozló öröm beleharap a délutánba estére rágja, estét várva, hogy fölfoghassa mikor hanyatlik ölbe, karba harmatba fürdetve önvalóját letolva végleg takaróját meztelen teste éjt fehérít ígérete az ölébe térít kép Marc Chagall emtévé

Read more

beléd marnék, de nem lehet elengedted a kezemet fénylő éjszakák nyomán halkan jár a délutáni csend tompán zuhan le, hangtalan az alaktalan este, nem vagy itt sohasem hitt álomként foszlik emléked a semmibe mi hozott ide, mi hozott ide nem tudom, te sem tudod a gondolatomat hallgatod egy távoli ködbe burkolózva nincs már alakod, emléked […]

Read more

Belém ivódtál fölszívódtál bennem részévé lettél sejtjeimnek s rajtad keresztül lélekzem hozzád simulok hullámzol, mint a táj erős karod ölelve tart mint folyót a part tele van veled a lelkem nehéz édes teher nehéz mert fáj hiányod édes, mert bennem maradt egy részed de az enyém is benned maradt s e két rész, mint a […]

Read more

a bizonytalanság pokla kínja dübörög ölemben a fájó nemtudás nemértés önmagam marom helyetted s bánattal kenegetem az okozott sebet örökkön örökké harc és árulás nemértés, önvád elfogadni elfogadhatatlan hogy nyújtanám kezem de tudom, hogy nincs hova érinthetetlen hideg szívek hontalan honában bolyongok egy picike fényt máshonnan keresve de csak belőlem árad… emtévé

Read more

Nem kell a szépség, mely lelkemet betölti. Nem kell senkinek. Tehernek éli meg a gyengébb lélek, kit felruházni vélek tengernyi ékkel, csillogó virággal illattal, fénnyel, dallammal, szárnyrebbenéssel. Szívem rubintragyogása alvadt vérré válik, s a hímpor a szárnyamról lassanként lemálik. Összetörted pillangó röptömet. Hogy vágytam pedig, felnőtté válni! Szabaddá lenni, szabadon röpülni, s önmagam korlátja fogva […]

Read more

Nyílik minden nyílnak kapuk nyílnak ablakok nyílnak szívek, utak, karok nyílnak egek, fények, terek merj belépni minden és áthaladsz a fényen hétszer törve zúzva, de a végén felmagasodva kinyílva mindenre nyitva te magad válsz szívvé érintéssé, képpé, fénnyé egyetlen hanggá sűrűsödve egyetlen dobbanássá, mely minden hangot hordoz kép Pataki Takács Edit emtévé

Read more