Nem kell a szépség, mely lelkemet betölti. Nem kell senkinek. Tehernek éli meg a gyengébb lélek, kit felruházni vélek tengernyi ékkel, csillogó virággal illattal, fénnyel, dallammal, szárnyrebbenéssel. Szívem rubintragyogása alvadt vérré válik, s a hímpor a szárnyamról lassanként lemálik. Összetörted pillangó röptömet. Hogy vágytam pedig, felnőtté válni! Szabaddá lenni, szabadon röpülni, s önmagam korlátja fogva […]

Read more

Nyílik minden nyílnak kapuk nyílnak ablakok nyílnak szívek, utak, karok nyílnak egek, fények, terek merj belépni minden és áthaladsz a fényen hétszer törve zúzva, de a végén felmagasodva kinyílva mindenre nyitva te magad válsz szívvé érintéssé, képpé, fénnyé egyetlen hanggá sűrűsödve egyetlen dobbanássá, mely minden hangot hordoz emtévé

Read more

Ne engedd, hogy elmarjalak magamtól bokámra hínárként kulcsolódó álmok húznak a mélybe fáradt vagyok… szemed prizmája fényt sugároz s álmaim ernyedt levelekként hullnak le rólam karod leejt, fölemel s én hullámzom vágyaidon tajtékos, habos az éter mikroszkopikus mélységben zajlik minden sejtosztódással áramlik az akarat fordulj felém és látod amint gondolattá sűrűsödve szép üzenetként felszívódok a […]

Read more

Ez a te életed senki másé nem nézheted meg filmeken sem hírportálon nem lájkolja senki sem az álmod sem az álmatlanságod sem a szorongásod tiéd az igazad és a hazugságod tiéd a vágy az érzés mind tiéd s tiéd a magányod nem kapaszkodhatsz mások életébe ha lehajtod fejed egy tenyérbe pillanatnyi fogódzó – semmi több […]

Read more

Szeresd ha esik az eső. Szeresd, ha süt a Nap. Szeresd ha fátyolos az ég. Szeresd ha hópelyhek hullanak. Ne mondd el mit szeretnél, ne kérj számon az Égtől semmit. A változatosság gyönyörködtet. Gyönyörködj hát a változó időben, akár a napfényben, akár az esőben. szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Érzed a frissen száradó ruhák illatát, amint keveredik a tavasszal? Felhők úsznak át a minták között, és a harmatos fű. Óh, igen a harmatos fű fölpipiskedik a szoknyák szegélyéig, és óvatosan megérinti őket. A hortenziák bólogatnak nehéz fejükkel, hogy lám-lám újabb mosás, újabb tavasz, hogy múlik minden. szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Számomra a friss energiák ünnepe. Minden ragyog, virágzik, nyújtózik, él, és a fű olyan zöld, hogy muszáj rá letelepedni. szöveg Pálfalvi Dorottya kép Hatvani Mária Tündérkert emtévé

Read more

Én tányér vagyok, a macska meg pohár nem látsz minket, de ha mégis, én tányér vagyok a macska meg pohár ami az alsó polcon áll… szöveg Pálfalvi Dorottya kép Alain-Laboile emtévé

Read more

Miről szól minden? Arról, hogy tavasz van, érzések feszülnek minden pillanatban éjjel rigók dalolnak minden ágon s hajnalra gyémánttá válik az éj a fűszálon… köszöntsd a hajnalt ma illő tiszetelettel feltámadás ez – igaz hiteddel… szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

… mert mi lehet tavaszt idézőbb, mint a csipkékkel terhes ruhaszárítő kötél, a friss lombot hajtó ágak közt. Szellő kutakodik a redők között, ruganyos léptű lábak után kutatva, kik a lenge szoknyácskák födésében tapodják majd az aszfalt melegét, tavaszillattal vidítva a várost… szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé

Read more