Suhant mellettünk a táj arcod éles rajz volt a szőke búzatáblák, s aranyló fák előterében lélekben kitártam karom, gondoltam hagyom, hogy a száguldás szele átfolyjon ujjaim között boldog voltam olyan földöntúli ragyogásban, amit abban a megtartó szabadságban érez valaki, mikor tudja, a világ akkor övé ha elengedi, s én elengedtem… Azt hittem boldog vagy te […]

Read more

Te vagy a szél, mely érinti arcom te vagy a víz, mely mossa testemet a levegő melyet magamba szívok a sár mely öleli léptemet elszállsz a széllel leperegsz mint a víz kiáramlasz tüdőmből, s leporladsz karcsú bokámról… mindig itt vagy, s nem vagy sehol felolvadsz a végtelen honában elillansz, mint a füst nyomodban édes illat […]

Read more

Lelked harmattá olvadt cseppjeit, a reggeli fény tétován felissza miközben kezed álomtól ittasan kávéd után kutat s vállam súrolja tekinteted, palástként vonva körbe a hosszú éjszaka párnaráncait finoman letörölve kép Marc Thirouin (megjelent: Pálfalvi Dorottya HOLD FÉNY című verses kötetében) emtévé

Read more

Mozdulatlanság ül bennem, megrekedt erő nem valami felemelő a lét vagy lélekzet rekedt meg a napok peregnek erőtelen szemek maggá, életté nem vált folyamatok azt érzem elakadok tekinteted keresve nézek szembe az ablak mögött rejtőző sötétben tükröződve néz vissza rám saját tekintetem talán erőt meríthetek belőle önmagamból töltekezve előre lépve a változás felé melyben már […]

Read more

Fájó hálóként borít be hiányod, a csönd mi körbevesz pókháló finomsággal tartja össze a részeket, az emlékezés darabjait, beszédesebb a szónál… mély kút hallgatásod s én beléhullok (megjelent: Pálfalvi Dorottya SZÍV SEB ÉSZ című verseskötetében) emtévé

Read more

Elérhetetlen álom – hagyom, hogy képpé váljon – ülök melletted öregen szépen fésült kegyelem melegben tudni a lelkem s látni békés halálom. De tépett, szaggatott s magányos vagyok zaklatott érzelem viharban haladok valamerre… (megjelent: Pálfalvi Dorottya NAP FOGYATKOZÁS című verseskötetében) emtévé

Read more

Valahogy elfogytak a versek, szavak… elfogytak lelkemből… Nem tudom… nincs mit mondanom oly sok szót szóltam szívvel, hévvel neked de rólad minden lepereg érzéketlen nézed rajongó, vagy bánattal telt lelkem minden rezdülését nincs kapu faladon, melyen beléphetek, simíthatom vagy dörömbölhetek, mindegy neked, hát elmegyek. Nem nézek hátra mert tekinteted – tudom – úgysem követ. (megjelent […]

Read more

Hát hogyne! Mindenképp. Most, hogy már szinte mindenkit elért az infó a klímaváltozás kapcsán, miszerint az ENSZ meg az Európai parlament is kijelentette, visszafordíthatatlanná vált a folyamat, és szép csendben – vagy kevésbé csendben – de ki fogunk múlni, mint a mamutok. Csak most ez nem korlátozódik egy fajra, a történet globálisan érint mindenkit. Ha […]

Read more

Repülök a város felett kezemmel a felhőt fogom lábujjamnál templomtorony csillagos ég hátam megett lassan magam után húzom pettyes, éjszínű uszályom temetőben mécsek égnek világító bogárhátak s néha felfénylik a bánat emtévé

Read more

Ágytakarón ruhavégen törtfehéren, töretlenül keményítve is lágyan, bordrozódva zsabóba, ráncbaszedve halmozódva padlásmagasban, ládamélyen titkokat rejtve, örökre fedve a meztelen valót, az idővel porladót hány száz év alatt maradt e néhány párnavég emlékek hordozója, álmok takarója… kép Pataki Takács Edit emtévé

Read more