A világban elfoglalt villanásnál is apróbb helyemet tekintve, nővér vagyok. Egészen hivatalosan ápoló. Nem mellékállásban Anya, egy hívószám tulajdonosa, mely négy memóriakártyán van főcímerként mentve. Annyi keserű hang hallatszik mostanában erről a tevékenységről, azoktól akik művelik és azoktól, akiken alkalmazzák. Megjegyzem jogosan. Embert próbáló, spártai körülmények közt éljük átlagtól eltérő életünk. Klienseimtől, de főleg a […]

Read more

Mindig ezer gondolat cikázik a fejemben, néha szeretném csendesíteni őket. De azt hiszem külön életet élnek ők és én. Mostanság magyarságom, miértje és hogyanja is nagy szerepet kért. Bevallom felvillantak kósza álmok, álmok egy másik világról. De sosem tudtam eljutni odáig, mert szeretek itt élni, annyi emlék köt ide. Árokparti papsajt, hatalmas sütötök görgetések, millió […]

Read more

Szívemből élni, elmémtől csak létezni. A szívet a lélek vezérli, az elmét a kényelem. De milyen kényelmetlen állandó hadban állni a szívvel. És milyen fájdalmas visszanézni, pontosan látva a kényelem sivár fizetségét. A semmit. szöveg Bélay Krisztina kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Sokáig féltem az őszt. Elmúlás ízű… A nincs előtti utolsó gondolat. Most már megértettem. Hosszú időbe tellett. Sok körforgásba. Tanulnunk kell a természettől, a fáktól. Nézd hogyan vetkőzi le az emlékeit! A legszebb színeit ölti magára. Tavasz óta mi mindent megélt, mennyit látott. Találkozásokat, elválást, könnyeket és nevetést. Madarak nászát. Felnevelte gyümölcseit, másnak és magának. […]

Read more

Rövidek, hosszúak, szerteágazók… Önként és kényszerből választottak. Tüzek, és a tüzet kioltó eső. Szél, ami hírt visz, hoz. Ahogy a tűz füstjét. Figyelmeztetésül. Vagy illatot csábításként… Merre lépjünk? Vajon jól döntünk-e. Ki mondja meg? Ajtók… Kinyílók és bezáródók. Milyen félelem nyitni, zárni… Mennyi kétség… Hirtelen, vagy lassan vajúdott lépések… Senki nem lát lelkeket. Még a […]

Read more