Olvastam, hogy örökre szeret aki hozzád a legjobban tartozott Te sem gondoltad másként Életfogytig és tovább Kijelöltétek utatok a legszebb történetben Gondoltam feléd Égre néztem megint nevettem Mint sokszor életedben Tejszínbe tornyosultak az angyal lakta hófehér felhő habok Szerintem játszol bennük Néha erre nézel Rendezed a a testetlen gondolatokat Vigyázod az elhagyottak álmát Mosolyogtam rád […]

Read more

Három virág nőtt a mindenség kertjében. Semmiből a semmibe. Még akkor, mikor nem volt, senki se és semmi se. Lettek valahogy. Figyelték mi válik, mi hasad ebből a nincsből. Akkor láttak születni életet. Táplálta őket izzó szeretet. Száradt a lelkük ha érezte az egymást kioltó villanó életet. Össze kapaszkodva húzta őket a törvénytelen, örvény. Egyre […]

Read more

Álmodtam tegnap. Most féltelek. Törtem magam hogy összetőrjelek. Ragasszak újra becsből becsületet. Véremmel írjam a történeted. Tovább. Zokogtam, annyira hogy összedőlt a ház. Rámzuhant. Nehéz volt. Kerestem önmagam. A téglák közt. Olyan súlyokat téptem magamról. Húsig szakadt kezem. Fájt nagyon. Inaim látszottak. Gyöngyházban játszottak a zongorán, csak egykezest. Mélyen. Mogorván. Fáradt fáradhatatlanul. Alig volt mit […]

Read more

Miért gondolod hogy tilos a fájdalom Takarnivaló helytelen titok Én nem hiszem Ahogy azt sem, hogy ritka megélni a zuhant, szétszakadt, védtelenség kínjait Hasznodra válik Enélkül értelmetlen a tér, mely körbefog Hasztalan a boldog suttogás Nincs tétje a létnek. A lélek nem érett féktelen szárnyaira Csak van Bóhócruhában jársz egy szűk világban Festett mosolyod megolvadva […]

Read more

Nézem az üveg csillárt…. Milyen nehezen uralja a teret. Letűnt korok csillogása. Miért is akarnék szeretni benne valamit. Egészen kivül vagyok már az efféle világtól. Olyan sok fontosabb dolog csavarja az ember életét. Kanyarok az úton, a fényszoró vakításában elsikló teremtmények,teremtések, én vezetek, a saját utamon. Erre vetett. Most, itt sok nekem a megvillanó kristály. […]

Read more

Kérdezted, mi a különbség közted és köztem. Miért fájdalom neked, ami nekem nem. Miért látjuk kétoldalról az egy valót. Válaszolhatok. Mert másképp számoljuk a számolni valót. Ahogy másként is mérjük. A te mértéked a fogható, számolható. Az enyém a súlytalanul súlyos gondolat. Nem vagyok szerény, dehogy. Megteremtem ami kell, és élvezem. Felveszem, használom. Magamnak. Forgok […]

Read more

Találtam egy lányt a padon, Kis virágos ruhában merengett. Azt figyeltem, milyen szépen húzta a szerénység mandulára a szemét. Ismerem… Most azon töprengek, igaz lehet. Igaz hogy a földre születnek minden fajta emberek. Valamilyen céllal, küldetéssel. Sorsukat beváltani. Returjeggyel, mely egy helyről egy helyre szól. Sok ilyen talákozás van. Láttalak valahol, kutatva emlékeimben. Ahol nincs […]

Read more

Néha, magam sem tudom mit akarok. Csak térdem átkarolva mélyedek a gondolatba. Vajon átugrott-e életem, tavaszt kihagyva, télből, nyárba. Leutánozva a természetet. Most ez oly gyakori. Gyanítom sírnék, ha hiányozna valami. De nem gördül könny. Fájni sem fáj semmi. Furcsán szemlélem mások feszülését, nem tudom követni. Hogy tökéletes lennék, vagy elfogult, magamról nem tudom megítélni. […]

Read more

A fordított nyolcas egymásba visszatérő görbületét buborékként forgatjuk az időben. Áttetsző, szivárványos. Keressük benne az egyet. Kutatjuk benne az igazat. Neked én. Nekem más. Neked más. Nekem te. Pörgünk mint apró zenedodozon a törékeny porcelán balerína. Egy pontra néző tekintettel, ahol álmokból festett kép fedi a valót. Nem látjuk tőle saját forgásunk végét. A zenedoboz, […]

Read more

Gyülekeznek a felhők. Némán állok, magamba szívva a párától nehezült létet. Gondokodom. El kellett volna essek. Fájdalmasan sírva, hogy lásd, mennyire törékenyen védtelen vagyok. Már tudom. Helyette, félelemből szült hanyagságból dobtam feléd a rettenthetetlen hazug képét. Megriasztottalak a győztesek mosolyával. Összezavartalak éles tekintetemmel. A tekintettel, ami a könnyes valót rejti titokban. Hibáztam, most már tudom. […]

Read more