Az ősz kezdetét egy száraz falevél zizzenő pörgése jelezte éjjel az úton. Pont Földvár és Szárszó között. Haladunk nyárból a télbe, végletes időkerékben. Hullám csókólja a partokat. Melegebb kabátot öltünk magunkra, legbelül őrizve az örök tavaszt. kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

A történet szülinappal, meg bakancslistával, meg ajándékkal kezdődik. Ajándék Tandemugrás… …hát na! Választhattam, kozmetikai ránctalanítás és ugrálás között. Nem volt kérdés, szeretem a ráncaim és vonz a magasság. Ugrok! Igazából vegyes érzelmekkel közeledtem a téma felé, mert ugye izgulni illik. Hát izgultam illedelmesen. Na, ez a rész nem érdekes. Mindennapi. Viszont gyorsan térjünk a fellegekbe! […]

Read more

Pillanat Lélegzet Zuhanás Életrobbanás Eszmélet Milyen jó a létezés naplementétől sikoltó ereje. Tested repül a semmibe. Minden tökéletes Már elhagyott, még várakozó idő egyazon. Csak neked adatott Kezedben tartod, de nem irányítod. Játszol vele Kacagva földre ejt Most tanulod Egy pillanat minden. Egy helyre vezet Hitted csak magad vagy, miközben féltve karoltak át ölelő kezek… […]

Read more

Nem volt kettőnk történetébe semmi több, megtanított veszteni. Ahogy felejteni, elfeledtetett. Adott még, fájdamas perceket, mit az öröm után élhettem meg. Mert nem a mennyiség számított, a mélység melybe zuhahant. A lélek alja, csillagokkal borított mező. Feküdtünk rajta. Számoltuk a lélegzetet. Ennyi volt, talán ma is van. Hát legyen. Akár egy. Ha röpke órára is, […]

Read more

Hát bevégeztetett. Fülledt esti borongásban keresem darabjaid, mit bennem vesztettél. Nem találom. Gondoltam hideget fújna arcomba, mint a lehulló zápor. Nem maradt semmi. Halványan mosolyra húzod a szád. Erre még emlékszem. Ahogy a szemed barna színére. A mélységét már nem ismerem. Túl messzire kúszott. A föld alá. Talán láva lett, egy mindig alvó vulkán rejtekében. […]

Read more

Van mikor nincs oka. Csak tele lesz az a bizonyos kis kamra, valahol a szív és gyomor között, megfeszít, és egy pontban kigurul. A zongorista ujjaiból. Hangként szalad a tüdőböl, szavakba rakva az életért égetett oxigént. Énekel. Valakiről a semmibe. Nem érti senki aki hallgatja. De ezt hiszi. Mindegy is. Nem ez a lényege. Saját […]

Read more

Kifeküdtem a napra. Bentről zene szól, mint mindig. Emellett hallom a madarakat, pont így egész a jó érzésemnek. A Nap forrón érintette a testem. Azon gondolkodtam mihez hasonlíthatnám. Olyan mint a szerelem, megérint, majd csontig hatol a fénye. A hidegben edződött gondolatokat, szikraként fogja csomóba. Mindent átjár, az utolsó pórusig. Végtelenül terül el, értelemig hatol. […]

Read more

Lágyan csípte végig arcom a hajnali derengés Ébredj – súgta Nem szabad hogy rózsákról szőtt álmaidból örökre körbe fogjanak a tüskék Húzd a csizmád, menj ki a hóba, vakítson szembe a való Törje ketté a jég ökölbe dermedt kezed Használd arra amire való Annyira fázz, hogy vágyd a kandalló tüzét Keresd a mában Nem vitte […]

Read more

Színek játéka az arcon Ecsettel vont tovább gondolások Biborba takart fáradtság Olyan valótlanul tetszelegett Olyan távoli Olyan sosem látott Ismeretlen Ijesztően más volt Mint egy átutazó kellemetlen vendég Nem tetszett El akarta csomagolni a lényegem Sosem jöhet vissza Lakattal zártam le a nagykaput kép Lara Zankoul emtévé

Read more

Te látod, mennyim van. Én tudom mennyit érek. Ilyen kettősséggel kiperegnek az évek. És nem érted. Szeretek a fűben játszani. Rettent a hideg kő érintése, a borospohár koccanása a márvány lapon nem érdekel. Vizet szeretnék, kezemből, kezezedből. Mert arra szomjazom. Mezitláb végigsétálni a hajnalon. Megpihenni, ott ahol akarok. Éjjel bámulni egy csillagot. Tét nélkül beszélni. […]

Read more