Hogy ráérezz a Mindenségre, el kell érned az alázat azon állapotát, mikor megérted, hogy az életben nincsenek győztesek, csak van, aki még megy, és van, aki már nem! Szernye nem a családhoz tartozott, de itt élt fiatal kora óta. Mikor idevetődött legényként Csarbakék táborába, senki nem kérdezte honnan jön, ő meg nem mondta. Szolgálatra állt, […]

Read more

A leányka nézte a kezeket. Volt körülötte bőven mindenféle. Anyja puha, de erős keze, ami megsimogatta mikor lázasan feküdt a hűvösön, és ami sulyomlisztből gyúrt lepényt tett a forró kőlapra. A fiúk zömök ujjú kapkodós keze, amivel a felnőttek munkáit próbálták utánozni. Apja kemény barna keze, ami elbírt mindent, épített, ölt, óvott, ha kell. Nagyapja […]

Read more

A szépség sokféleképpen mutatja meg magát. Meg kell tanulni észrevenni. szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

A világ mindig gyönyörű! Nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom. szöveg Bohumil Hrabal kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Most, hogy már képesek vagyunk madarakhoz méltón repülni a levegőben, és halakhoz méltón úszni a vízben, már csak egy dolog maradt: megtanulni, hogyan lehet emberhez méltón élni a Földön. szöveg George Bernard Shaw kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Úgy leve, hogy a lányomnál maradtam Pesten s reggel innen indulék dolgozni én es, megyek Érdre vonattal s oda jön majd a párom a kocsival s a mese bőröndömmel s indulhat es a mese az érdi óvódában. Na de előtte meséljemsze el milyen a Pesti reggelem, hogy es látom én. Szállok fel a villamosra s […]

Read more

Úgy adnám a végtelent – az egész világnak, a nyugalmat, mi bennem tengerként árad. Úgy adnék egy halk mosolyt, egy szelíd érintést, egy jó szót, igaz szavakat, csak adni szeretnék! Adnék ragyogást, hol a szín megkopott, tüzet a szemekbe, ezer fénylő pontot. Adnék égi fanfárt, úgy adnék madárfüttyöt, napkorong aranyát, holdszőtte ezüstöt… Hűsítő harmatot, egy […]

Read more

Legyen meg mindened amit szeretsz és szép neked, legyen szék, asztal, ágy legyen az asztalon kalács legyen kezedben gyertya is hogy melengessen a láng legyen körötted állat is fűtsön meleg lehelete és legyen körötted ember ki megfogja kezed és halkan kimondja, hogy szeret… szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Furcsa telek vannak. Hó nélkülek, melegek, esősek. Korán sötétedik, és nehéz emlékezni a nyári estékre, amikor hirtelen hullik le a csillagpalástos este. Lelkünk fényre vágyik. Fényre és melegre. A lámpafénybe burkolózó szobában álmodozva várjuk az ünnep melegét, és nézzük a kedves díszeken tétován megcsillanó gyetyafényt, miközben lasssan ünneplőbe öltöztetjük a lelkünk… szöveg Pálfalvi Dorottya kép […]

Read more

Minél többet írjuk le a rosszat annál jobban rögzül, s minél többet írjuk le a jót, annál jobban rögzül. Érdekes ez a felelősségünk, mit rögzítünk. Olvasom az írásokat a virtuális világban, megdöbbenek, hogy mennyire a rossz érzésekre van kihegyezve a ceruza manapság, a negatív szavak csak úgy tolonganak, a bárányokkal táncolók farkasokkal hallgatnak, a hazug […]

Read more