Felmegyek a hegyre, könyvvel vagy anélkül, a forrásból vizet hozok, megkapálom a krumplit, az epret vagy a szőlőt. Ha valaki nézne, azt mondaná, a világ legszorgalmasabb embere vagyok. Pedig játék. Nyáron homokvárat építek. Nemigen akarok hasznot abból, amit teszek, legtöbbször nincs is belőle. A jövőre nemigen gondolok. Nincs rá fantáziám. És ez az, amit klasszikus […]
Read more
Vannak nagy tettek, mint a kőbalta, a gőzgép felfedezése, az első kosár megfonása. Vannak kis tettek, mint egy ház megépítése, egy síp megfaragása; vannak önkételen megnyilatkozások, mint a lélegzetvétel s az, hogy az ember a szúnyogot éjszaka, ha fülébe muzsikál, elhajtja. Van játékos és gondtalan tett, ha egy kavicsot a tengerbe hajít, vagy füttyent, vagy […]
Read more
Egy ágyon, egy kenyéren, szemünkbe hulló fényben, tétovázó sötétben, szerelem fenyvesében, egy földön, egy hazában, égve egyforma lázban, hidegben, nyári lángban egyforma szó a szánkban, torkot fájdító perben tanúként egymás ellen, homlokod melegében, homlokom melegében, zárva eleven kőbe, lélekben összenőve, gyönyörű csecsemőnkre, ráhajlunk az időre. emtévé
Read more
Termékeny a lelke annak, kinek temérdek emberi sors titka vetette be szóvirágokkal. szöveg Bélay Krisztina kép Edit Álomvilága emtévé
Read more
Aztán a harcok csitultak. Ki behódolt, ki elment keletnek, ki meghalt. Csak páran bujdostak járhatatlan helyeken, főleg a Tisza rétjein. A nemzetségekből ország nőtt lassan, a sátrak jórészt elégtek, s a nomád pusztaiakra béklyó került. Kenézek, soltészek járták a táborokat, néha újhitűpapokkal, próbálták szépszóval, vagy fenyegetéssel rávenni a nemzetségeket a letelepülésre. Ez nem ment könnyen, […]
Read more
Függök attól, mit és hogyan gondolok, mert aszerint beszélek, és aszerint cselekszem. Ki vagyok forgatva. Azáltal, hogy élek, gondolkodásra és szólásra és cselekvésre vagyok kényszerítve. Személyes magatartásra. Személyessé kell válnom, s e személyesség elől nincs menekülés. Semmit sem lehet elkenni, s ha mégis, ez csak reám hat vissza. Nem lehet másra hivatkozni, és nem lehet […]
Read more
Ha szeretem az egyetlent, a világ egy lesz. Csak egyet kell szeretnem, hogy mindent szerethessek, és ebben a szerelemben megnyílik a mindenség titka. szöveg Hamvas Béla kép Irina Nedyalkova emtévé
Read more
Az örömöt éppúgy állandóan, aktívan termelni kell, mint a fényt! Különben kialszik, s a sötétségbe beosonnak hozzád az éjszaka lényei, a csüggedés, a félelem és a meddő aggodalmaskodás. szöveg Szepes Mária kép Edit Álomvilága emtévé
Read more
Sokféleképpen lehet nézni a világot. Ez egy fatuskó. Nézhetjük annak is. De ha más szemmel nézzük, akkor ez egy festmény, egy nagyon aranyos kutyáról. Vagy nem is. Medvéről. Vagy medvekutyáról. Vagy kutyamedvéről. De az is lehet, hogy valami egészen mást látsz a képen. Tényleg, mit? szöveg Pálfalvi Dorottya kép Kiss Lajos emtévé
Read more
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom Te engemet s én tégedet, virágom, virágom. Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom. Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom. De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom. Mert azt a bú hajtogatja virágom, virágom. kép […]
Read more