Az erdő vad zöldje, aranylón, hűvös köpenyként borult rám. Annak ellenére is elámultam a szépségén, hogy már hetek óta barangoltam az északi hegyek között. Megálltam szusszanni egyet a meredek ösvényen, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, de már órákkal ez előtt megéreztem, hogy valahol eltévedtem. Jobbomon az óceán, próbáltam ellenőrizni, de ezt is csak […]

Read more

A dobozka tartalma, úgy ömlött ki elém a szoba padlójára, akár az idő, vad, és megállíthatatlan áradata. Szemfényvesztő pillanatok peregtek le sorban, a papírok, jegyzetek tömkelegével keveredve össze, időben és térben lent a földön. Véletlen volt csupán, vagy így kellett lennie? Már nem emlékszem. Befedte az idő lassan szálldosó, áttetsző pora, bár, jelezném, hogy, sem […]

Read more

Szeretek észak felé menni. Mintha a természet minden apró rezdülése is megváltozna. Megváltoznak a fák, a bokrok, az erdei rigó füttye a réteket övező rekettyés fölött. Az ég, kéksége vetekedik a tengerek színével, és az esőre gyülekező komor fellegek, setét estét idéznek fölénk, a derűs délutánokon. Átalakulnak az árnyékok, és az ezüstös túlvilági déli fényeket, […]

Read more

A hajnal első napsugarai, úgy vágódtak a szemembe, akár a penge, a túlérett görögdinnyébe. Még talán hangja is volt, vagy csak képzeltem, ahogy a narancsos piros fényár rám tört, és szétömlött a horizonton, a felhők felett. Hunyorogva néztem ki, a gép tojásdad ablakán, ahol a ködfellegek, úgy suhantak el előttem, mint életem apró másodpercei, majd […]

Read more

A hajnal terjengő ködfala, csak nagyon lassan, óvatosan oszladozott. A szürkén magasodó fák, fenn a domb tetején, oly méltóságteljesen bontakoztak ki a felhőszerű párából, mintha illetlenségnek vélték volna megmutatni önnön valójukat, a komótosan kelő Napnak. A házam ajtajában, a nedves falnak dőlve álldogáltam, fázósan figyelve, hogy bontakoznak ki a kert formái, a színek hogyan nyernek […]

Read more

Sokszor indultam már haza. Volt, hogy rövidebb, volt, hogy hosszabb idő után tértem vissza, de eleddig sohasem gondolkodtam mit is jelent a hazatérés. Mit jelent, ha mélyen belegondolok a szó jelentésébe. Egy kínai bölcs szerint, az ember hazája ott van, ahol a szíve. Talán ez lenne az ildomos alkalom, hogy felboncoljuk ezt a furcsa, virtuális […]

Read more

Nem vagyok szent, sem prűd lélekbúvár. Nem szeretném megváltani a világot, sem arról prédikálni, mi a helyes. Csak figyelek. Gondolkozom nap, mint nap. Meghallgatok ezt, azt. Tudom, felgyorsult és furcsa világban élünk, itt a huszonegyedik század elején. Talán éppen ezért ötlött eszembe a minap egy régi intelem, hogy hogyan kellene, jól és helyesen élni. Persze […]

Read more

Vasárnap van, és ráadásul – ha ez nem zavarja meg a polgári közízlést – reggel. Tündöklő, napos, szélfútta reggel, ahogy az a híres leányregényekben ildomos. Helyszín: Spanyol hon, Baszk föld, ezen belül Santona és annak legmagasabb főtere. Közelebbről a legújabb, legjobb kávéház terasza, annak is a reggeli verőfényben tündökölve fürdőző asztala. Vasárnap van és ez […]

Read more

Nehéz, fűszeres illatokkal terhes őszi éjszaka volt. Olyan, amikor a lélek elpihen és álmodóvá válik. Fekhelyén lustán tenyészik el, akár egy jóllakott vadállat az esti sikeres portya után. Békésen hátradől és elnyújtózik, élvezve az édes semmittevést. A megérdemelt, suhanón múló, langyos perceket. A fák halkan rázták lombjukat, de oly illedelmesen, érzékenyen, hogy a csillagok és […]

Read more

Álltam a déli napsütésben a felhőket figyelve a fejem felett, amelyek úgy gomolyogtak elő a hegyek mögül megállíthatatlanul, akár az áradó folyó, szürkés habjai. A melegben, csak úgy gőzölgött rajtam a percekkel ezelőtti esőtől elázott ruha, ennek folyományaként ködgomolyokat pöfékeltem magam körül, amitől úgy éreztem magam, mint egy testes, ám bánatosan magányos, különösen kétségbeesett gőzkazán. […]

Read more