A hajnal terjengő ködfala, csak nagyon lassan, óvatosan oszladozott. A szürkén magasodó fák, fenn a domb tetején, oly méltóságteljesen bontakoztak ki a felhőszerű párából, mintha illetlenségnek vélték volna megmutatni önnön valójukat, a komótosan kelő Napnak. A házam ajtajában, a nedves falnak dőlve álldogáltam, fázósan figyelve, hogy bontakoznak ki a kert formái, a színek hogyan nyernek […]

Read more

Sokszor indultam már haza. Volt, hogy rövidebb, volt, hogy hosszabb idő után tértem vissza, de eleddig sohasem gondolkodtam mit is jelent a hazatérés. Mit jelent, ha mélyen belegondolok a szó jelentésébe. Egy kínai bölcs szerint, az ember hazája ott van, ahol a szíve. Talán ez lenne az ildomos alkalom, hogy felboncoljuk ezt a furcsa, virtuális […]

Read more

Nem vagyok szent, sem prűd lélekbúvár. Nem szeretném megváltani a világot, sem arról prédikálni, mi a helyes. Csak figyelek. Gondolkozom nap, mint nap. Meghallgatok ezt, azt. Tudom, felgyorsult és furcsa világban élünk, itt a huszonegyedik század elején. Talán éppen ezért ötlött eszembe a minap egy régi intelem, hogy hogyan kellene, jól és helyesen élni. Persze […]

Read more

Vasárnap van, és ráadásul – ha ez nem zavarja meg a polgári közízlést – reggel. Tündöklő, napos, szélfútta reggel, ahogy az a híres leányregényekben ildomos. Helyszín: Spanyol hon, Baszk föld, ezen belül Santona és annak legmagasabb főtere. Közelebbről a legújabb, legjobb kávéház terasza, annak is a reggeli verőfényben tündökölve fürdőző asztala. Vasárnap van és ez […]

Read more

Nehéz, fűszeres illatokkal terhes őszi éjszaka volt. Olyan, amikor a lélek elpihen és álmodóvá válik. Fekhelyén lustán tenyészik el, akár egy jóllakott vadállat az esti sikeres portya után. Békésen hátradől és elnyújtózik, élvezve az édes semmittevést. A megérdemelt, suhanón múló, langyos perceket. A fák halkan rázták lombjukat, de oly illedelmesen, érzékenyen, hogy a csillagok és […]

Read more

Álltam a déli napsütésben a felhőket figyelve a fejem felett, amelyek úgy gomolyogtak elő a hegyek mögül megállíthatatlanul, akár az áradó folyó, szürkés habjai. A melegben, csak úgy gőzölgött rajtam a percekkel ezelőtti esőtől elázott ruha, ennek folyományaként ködgomolyokat pöfékeltem magam körül, amitől úgy éreztem magam, mint egy testes, ám bánatosan magányos, különösen kétségbeesett gőzkazán. […]

Read more

Ültem a parti a köveken a sötét éjszakában. Ültem, és a fodrozódó víz mezítelen lábamat nyaldosta, ahogy a szikláknak ütközve ütemesen felcsapódott a csillagos, nyári éjben. A nádas meséket suttogott, és a szél oly lágyan simított végig, akár a meleg köpeny, egy havas decemberi délután. Kint a parton meleg volt, de belül olyan hideg kétségek […]

Read more

Este nyolc óra volt, és a harangok óramű pontossággal csengték.bongták körbe a kisvárost és a környező hegyeket. Hangjuk megsokszorozódva verődött vissza a parti sziklákról, akár a kínzó, kísértő érzés a szív faláról, mikor tisztában van kívánságai tisztátalan voltával. Ültem a sziklán és arra vártam, hogy ahogy a harangok zúgása, úgy csituljon és múljon el bennem […]

Read more

A langyos tavaszi szellő – légyen bármilyen kellemes -, halvány szmogpamacsokat tuszkolt az orromba, feledtetve velem elparázslott cigarettám kesernyés illatát. Nem baj – futott át rajtam, a minden mindegy érzés. Ezt a nemszeretem helyzetet, csak a forgalomban torlódó autók, idáig hallható nyomasztó dübörgése tette még elviselhetetlenebbé. Kintről a nagyváros összes negatív impulzusa, bent a nyitásra […]

Read more

Az ajtó nyikorogva nyílott ki. Mikor lenyomtam a kilincset, halk, semmivel sem összetéveszthető csilingelés csendült fel a porillatú helység távoli sarkából. Oly ismerős, és annyira tiszta volt a hangja, mintha angyalok szólaltak volna meg a Mennyek bejáratában. Beléptem nem keltett nagy ovációt. Sőt, az asztal mögött ülő idős, őszes bozontú férfin kívül senki sem reagált […]

Read more