Nehéz, fűszeres illatokkal terhes őszi éjszaka volt. Olyan, amikor a lélek elpihen és álmodóvá válik. Fekhelyén lustán tenyészik el, akár egy jóllakott vadállat az esti sikeres portya után. Békésen hátradől és elnyújtózik, élvezve az édes semmittevést. A megérdemelt, suhanón múló, langyos perceket. A fák halkan rázták lombjukat, de oly illedelmesen, érzékenyen, hogy a csillagok és […]

Read more

Álltam a déli napsütésben a felhőket figyelve a fejem felett, amelyek úgy gomolyogtak elő a hegyek mögül megállíthatatlanul, akár az áradó folyó, szürkés habjai. A melegben, csak úgy gőzölgött rajtam a percekkel ezelőtti esőtől elázott ruha, ennek folyományaként ködgomolyokat pöfékeltem magam körül, amitől úgy éreztem magam, mint egy testes, ám bánatosan magányos, különösen kétségbeesett gőzkazán. […]

Read more

Ültem a parti a köveken a sötét éjszakában. Ültem, és a fodrozódó víz mezítelen lábamat nyaldosta, ahogy a szikláknak ütközve ütemesen felcsapódott a csillagos, nyári éjben. A nádas meséket suttogott, és a szél oly lágyan simított végig, akár a meleg köpeny, egy havas decemberi délután. Kint a parton meleg volt, de belül olyan hideg kétségek […]

Read more

Este nyolc óra volt, és a harangok óramű pontossággal csengték.bongták körbe a kisvárost és a környező hegyeket. Hangjuk megsokszorozódva verődött vissza a parti sziklákról, akár a kínzó, kísértő érzés a szív faláról, mikor tisztában van kívánságai tisztátalan voltával. Ültem a sziklán és arra vártam, hogy ahogy a harangok zúgása, úgy csituljon és múljon el bennem […]

Read more

A langyos tavaszi szellő – légyen bármilyen kellemes -, halvány szmogpamacsokat tuszkolt az orromba, feledtetve velem elparázslott cigarettám kesernyés illatát. Nem baj – futott át rajtam, a minden mindegy érzés. Ezt a nemszeretem helyzetet, csak a forgalomban torlódó autók, idáig hallható nyomasztó dübörgése tette még elviselhetetlenebbé. Kintről a nagyváros összes negatív impulzusa, bent a nyitásra […]

Read more

Az ajtó nyikorogva nyílott ki. Mikor lenyomtam a kilincset, halk, semmivel sem összetéveszthető csilingelés csendült fel a porillatú helység távoli sarkából. Oly ismerős, és annyira tiszta volt a hangja, mintha angyalok szólaltak volna meg a Mennyek bejáratában. Beléptem nem keltett nagy ovációt. Sőt, az asztal mögött ülő idős, őszes bozontú férfin kívül senki sem reagált […]

Read more

Az út lassan, szinte kimérten vezeti a lábam a késő őszi, aranyban játszó, fákkal szegélyezett dombok között. Lábam alatt zizegve morzsolódnak egymáshoz a lehullott levelek, és az áthatóan tiszta levegőt megtölti az a semmihez sem hasonlítható fűszeresen rothadó illat, mely október derekát, és a közelgő téli elmúlást hozza hírül minden élőnek. Már vagy három órája […]

Read more

A határon állok. Mindeközben testben és lélekben egy képzeletbeli vonalon egyensúlyozok. Gondolataimba merítkezve figyelem alattam az örvénylő vizet, ahogy a híd lábánál meg-megtörnek a hullámok egymáson. A folyó, akár a határ, vonalként húzódik előttem és kanyarogva vész bele a délelőtti napfénybe. Miközben a létezésem egybeolvad a külvilággal, gondolathullámok csapódnak egymáshoz a lelkemben. Úgy ahogy a […]

Read more

A konyha, fojtogatón, nehéz levegőjében terjengő stressz úgy nyomott le a kedvetlenség és elkeseredés hullámai közé, ahogy a gyilkos teszi kiszolgáltatott áldozatával. Kiszolgáltatott!? Lassan, szinte perverz érdeklődéssel ízlelgettem a szó jelentését, míg a kezem, önálló serény tevékenységet folytatott, megszakítva minden összeköttetést működő testrészeim, és a lelkem között. Tudom, morfon -íroztam tovább -, hogy a konyha […]

Read more

Nézem az ablakomból a kertben játszó napfény különös árnyait. Mintha nem is a jelenben lennék, hanem valamely különös világ határán, ahol a múlt és jelen ködszerű képei egybeolvadnak, és akár pajkos gyerekek játszanak, kergetőznek egymással. Át, meg átvillannak egymáson, hol egybemosva az elmúlt időszakot az eljövővel, hol meg új alternatívákat festenek a kerti bokor, kopasz […]

Read more