Sötét van a szobában. Csak a laptop képernyője világítja meg, furcsa, különösen álomszerű árnyakat rajzolva a falra. Nézem a filmet. A filmet, ami az útról, a Caminoról szól. Arról az útról, amit én is többször végigjártam már. Könnyek csorognak végig az arcomon. Nem azért, mintha annyira megható lenne. Nem. Szemem vakon néz a múltba, fel […]

Read more

Ülök az asztalnál, és az őszi estét bámulom, a meleg étterem ablakán keresztül. Az eső nagy szemekben kopog a terasz kövezetén, apróbb-nagyobb tócsákba gyűlve össze. Vasárnap van. A késő délutáni zsongás és a konyha felől áradó illatok, támadást intéznek az érzékszerveim ellen, de állom a sarat. – Köszönöm, csak egy kávét kérek – válaszolom, a […]

Read more

A fájdalom, olyan élesen hasított belém, akár a villámot kísérő mennydörgés, az ólmosan sötét éjszakába. Hirtelen, de úgy hogy számít rá, az embernek a fia. Készül rá előre, hiszen a vihart is meg szokták előzni, az összegyűlő, sötétlő fellegek. A fájdalom hullámaitól, melyek az arccsontomba nyilalltak, szemem álmosan pattant fel. Sötét. Sötét, és néma csend […]

Read more

Az éjszaka, fekete lepelként borul rám. A hajnali ködöktől nedves köveken koppan a lábam a kihalt, derengő fényben úszó utcán. Irun. Olyan régen vágytam már rá, hogy idejére sem emlékszem, mikor hívott magához először az Északi út. Dehogynem emlékszem! Emlékszem bizony! Soha nem fogom elfelejteni azt a régvolt őszi estét, amikor mámorosan bódult fejjel álldogáltam […]

Read more

Nézem és érzem. Furcsa, de tényleg érzem. Képek peregnek lehunyt szemhéjam mögött. Érzem a falakat, a gerendákat, az általuk tartott tető összes eresztékét és rajta a cserepeket. Lepereg előttem a ház egész története. Állok kövekkel kirakott, fehér fala előtt. Látom rég elhunyt lakóit, és azt is, hogy miként éltek e falak között. Ünnep és hétköznapjaik […]

Read more

Néha, – tán többször is mint szeretnénk – úgy alakul, hogy újra kell kezdenünk. És van úgy, hogy mindent. Életet, munkát, párkapcsolatot. Lakhelyet, szakmát, társat cserélünk, mert valami miatt, nem tudunk megmaradni benne, vagy mellette. Minden újrakezdés mögött megbújik valaminek a vége. Valaminek – esetleg valakinek a vége -, ami feldolgozásra, megoldásra vár. Törvényszerű, mondjuk […]

Read more

Ott ülök, ahol egész évben az estéim legjavát töltöttem. Ülök, és azon gondolkodom, mit is kéne tennem még ebben az évben. Dolgaim legjavával végezvén, arra az elhatározásra jutottam, hogy elpihenek, akár körülöttem a természet. Elpihenek, és lassan eszembe jut, az elmúlt évem, sok története és meghatározó eseménye. Hangulatok… Felrémlik előttem gondolataim, érzeteim eszenciája, ami meghatározta […]

Read more

Jönnek, az ünnepek gondolom magamban, miközben félhomályban üldögélek este, a csendes szobában. Gondolkodom, mit is tudnék tenni azért, hogy szebb és harmonikusabb legyen. Mi az, amit egy magamfajta egyszerű ember tehet? Nézem a polcokat. A bölcsességekkel telt könyvek sorakoznak, katonásan egymáshoz szorulva. Nézem, de tudom, mindenre kiterjedő és kielégítő megoldás egyikben sincs. Részleteiben mindegyik felold […]

Read more

Nem érzek fáradtságot. Nem érzem, a hevesen tűző napot a bőrömön. A tomboló, magas láz, érzéketlenné tette a testemet. Nem érzek semmit, csak azt, ahogy az út, tehetetlenül bukdácsolva, magától fut a lábam alatt és a táj rohan körülöttem. A táj, ami olyan kietlen, hogy a múlt év történéseit vélném újraéledni, ha nem tudnám, hol […]

Read more

Régeni János – az ízutazó Chef – újra zarándokol Napok óta már, egy szürke fellegben élem a lassan vánszorgó perceimet. Olyan komótosan lépdel körülöttem az idő előre, hogy még a színek is elhalványultak útközben. Egy idő után, szürkébe váltott át, minden életszín. A hangok és az érzések, csak hosszú késéssel érkeznek a fülemig. És ha […]

Read more