A világ gyönyörű. Bárki bármit mond az! Persze ahhoz, hogy ezt érzékelni tudd, nem árt harmóniában lenni önmagaddal. Rossz passzban a világ elég szánalmas helynek tűnik akárhol vagy, és akármilyen kilátás tárul a szemed elé. Sarkadi Imre Gyáva című regényében megkérdezik a főhősnőt milyen a tenger. – Fene tudja – feleli – az is olyan, […]

Read more

Ha férjhez megyek még egyszer, akkor piros ruhában fogok úszni a bársonyszőnyegen… Azt mondják piros az érett nők színe. Akkor érett leszek. Bár még nem tudom kihez, csak azt, hogy valahol tart felém. Nem a herceg fehér lovon, azt nem akarom. Csak azt hogy ember legyen. Nevét majd csupa nagybetűvel írom, a legkevesebb lesz mit […]

Read more

A történet szülinappal, meg bakancslistával, meg ajándékkal kezdődik. Ajándék Tandemugrás… …hát na! Választhattam, kozmetikai ránctalanítás és ugrálás között. Nem volt kérdés, szeretem a ráncaim és vonz a magasság. Ugrok! Igazából vegyes érzelmekkel közeledtem a téma felé, mert ugye izgulni illik. Hát izgultam illedelmesen. Na, ez a rész nem érdekes. Mindennapi. Viszont gyorsan térjünk a fellegekbe! […]

Read more

Pillanat Lélegzet Zuhanás Életrobbanás Eszmélet Milyen jó a létezés naplementétől sikoltó ereje. Tested repül a semmibe. Minden tökéletes Már elhagyott, még várakozó idő egyazon. Csak neked adatott Kezedben tartod, de nem irányítod. Játszol vele Kacagva földre ejt Most tanulod Egy pillanat minden. Egy helyre vezet Hitted csak magad vagy, miközben féltve karoltak át ölelő kezek… […]

Read more

Hát bevégeztetett. Fülledt esti borongásban keresem darabjaid, mit bennem vesztettél. Nem találom. Gondoltam hideget fújna arcomba, mint a lehulló zápor. Nem maradt semmi. Halványan mosolyra húzod a szád. Erre még emlékszem. Ahogy a szemed barna színére. A mélységét már nem ismerem. Túl messzire kúszott. A föld alá. Talán láva lett, egy mindig alvó vulkán rejtekében. […]

Read more

Van mikor nincs oka. Csak tele lesz az a bizonyos kis kamra, valahol a szív és gyomor között, megfeszít, és egy pontban kigurul. A zongorista ujjaiból. Hangként szalad a tüdőböl, szavakba rakva az életért égetett oxigént. Énekel. Valakiről a semmibe. Nem érti senki aki hallgatja. De ezt hiszi. Mindegy is. Nem ez a lényege. Saját […]

Read more

Kifeküdtem a napra. Bentről zene szól, mint mindig. Emellett hallom a madarakat, pont így egész a jó érzésemnek. A Nap forrón érintette a testem. Azon gondolkodtam mihez hasonlíthatnám. Olyan mint a szerelem, megérint, majd csontig hatol a fénye. A hidegben edződött gondolatokat, szikraként fogja csomóba. Mindent átjár, az utolsó pórusig. Végtelenül terül el, értelemig hatol. […]

Read more

Azt mondják a nagy bölcselők, mindent lehet csak akarni kell. Mindenre jut idő, csak szervezés kérdése. Felkelek. Kutya, macska, kávé, gyerek, kávé, bevásárlás… Ó, ez az egyik kedvencem. Soha, de soha nem tudod egy helyen megvenni azt a pár dolgot, amit szeretnél. Minimum három helyre kell elmenned érte. Logisztikai útvonaltervezős funkcióban lefutod az idegölő keresgélős, […]

Read more

Nézem az üveg csillárt…. Milyen nehezen uralja a teret. Letűnt korok csillogása. Miért is akarnék szeretni benne valamit. Egészen kivül vagyok már az efféle világtól. Olyan sok fontosabb dolog csavarja az ember életét. Kanyarok az úton, a fényszoró vakításában elsikló teremtmények,teremtések, én vezetek, a saját utamon. Erre vetett. Most, itt sok nekem a megvillanó kristály. […]

Read more

Néha, magam sem tudom mit akarok. Csak térdem átkarolva mélyedek a gondolatba. Vajon átugrott-e életem, tavaszt kihagyva, télből, nyárba. Leutánozva a természetet. Most ez oly gyakori. Gyanítom sírnék, ha hiányozna valami. De nem gördül könny. Fájni sem fáj semmi. Furcsán szemlélem mások feszülését, nem tudom követni. Hogy tökéletes lennék, vagy elfogult, magamról nem tudom megítélni. […]

Read more