Azt mondják a nagy bölcselők, mindent lehet csak akarni kell. Mindenre jut idő, csak szervezés kérdése. Felkelek. Kutya, macska, kávé, gyerek, kávé, bevásárlás… Ó, ez az egyik kedvencem. Soha, de soha nem tudod egy helyen megvenni azt a pár dolgot, amit szeretnél. Minimum három helyre kell elmenned érte. Logisztikai útvonaltervezős funkcióban lefutod az idegölő keresgélős, […]

Read more

Nézem az üveg csillárt…. Milyen nehezen uralja a teret. Letűnt korok csillogása. Miért is akarnék szeretni benne valamit. Egészen kivül vagyok már az efféle világtól. Olyan sok fontosabb dolog csavarja az ember életét. Kanyarok az úton, a fényszoró vakításában elsikló teremtmények,teremtések, én vezetek, a saját utamon. Erre vetett. Most, itt sok nekem a megvillanó kristály. […]

Read more

Néha, magam sem tudom mit akarok. Csak térdem átkarolva mélyedek a gondolatba. Vajon átugrott-e életem, tavaszt kihagyva, télből, nyárba. Leutánozva a természetet. Most ez oly gyakori. Gyanítom sírnék, ha hiányozna valami. De nem gördül könny. Fájni sem fáj semmi. Furcsán szemlélem mások feszülését, nem tudom követni. Hogy tökéletes lennék, vagy elfogult, magamról nem tudom megítélni. […]

Read more

Megértések… Azt hiszem megértések folyamata az egész kis valónk. Egymásra rakodó villanások, pont arra fordulások és meglátások sokasága. Mértani pontossággal illeszkednek egymáshoz. Halkan kopogtatnak vagy hangosan dübörögnek hogy vegyük észre jelzéseiket, bármely érzékszervünkkel. Egy főcím vagy stáblista soraiban olvasva is jellemrajzok vázolódnak. Akár életekről, társakról, viszonyokról. Miként ír felül a jó lét, egy egyszerű jól […]

Read more

Fogom a fejem. Fülemre tapasztom a kezem, megint az oly sokszor elhangzott bánatsor. Tudja kedveském borzasztó az öregség, nehéz a 70, 80, 90 évesen… Minek kellett? Miért kellett? Jobb lett volna ha… Jesszus! Nem akarok indulatból válaszolni. Mert tudom én, nehéz a fájós végtag, a kevesebb levegő, a tükörkép ránca. De kérem, ez van! A […]

Read more

Emlékszem kislány koromban amikor falni kezdtem a könyveket, egyik kedvenc figurám egy fiatal fodrászlányka volt. Nem különösebben a jelleme ragadott magával, arra nem emlékszem. Az eperszínű kiskosztüm varázsolt el, kis körömcipővel. Ilyen akartam lenni. Kopogni a járdán, hátradobva hosszú hajam. Na, ebből nem lett semmi. Valahogy a belülről fakadó saját jellemem, felülírta az álmot. Pedig […]

Read more

A világban elfoglalt villanásnál is apróbb helyemet tekintve, nővér vagyok. Egészen hivatalosan ápoló. Nem mellékállásban Anya, egy hívószám tulajdonosa, mely négy memóriakártyán van főcímerként mentve. Annyi keserű hang hallatszik mostanában erről a tevékenységről, azoktól akik művelik és azoktól, akiken alkalmazzák. Megjegyzem jogosan. Embert próbáló, spártai körülmények közt éljük átlagtól eltérő életünk. Klienseimtől, de főleg a […]

Read more

Mindig ezer gondolat cikázik a fejemben, néha szeretném csendesíteni őket. De azt hiszem külön életet élnek ők és én. Mostanság magyarságom, miértje és hogyanja is nagy szerepet kért. Bevallom felvillantak kósza álmok, álmok egy másik világról. De sosem tudtam eljutni odáig, mert szeretek itt élni, annyi emlék köt ide. Árokparti papsajt, hatalmas sütötök görgetések, millió […]

Read more

Szívemből élni, elmémtől csak létezni. A szívet a lélek vezérli, az elmét a kényelem. De milyen kényelmetlen állandó hadban állni a szívvel. És milyen fájdalmas visszanézni, pontosan látva a kényelem sivár fizetségét. A semmit. szöveg Bélay Krisztina kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Sokáig féltem az őszt. Elmúlás ízű… A nincs előtti utolsó gondolat. Most már megértettem. Hosszú időbe tellett. Sok körforgásba. Tanulnunk kell a természettől, a fáktól. Nézd hogyan vetkőzi le az emlékeit! A legszebb színeit ölti magára. Tavasz óta mi mindent megélt, mennyit látott. Találkozásokat, elválást, könnyeket és nevetést. Madarak nászát. Felnevelte gyümölcseit, másnak és magának. […]

Read more