Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben… Tudod, az a dagályos “ünnep van” érzés, mely a legtöbb kezdődő […]

Read more

Jó egy okos nővel beszélni, mondják nekem a férfiak, aztán hazamennek az asszonyhoz, aki ezek szerint nem okos annyira. Vagy csak másoknak az, mert ez is lehet, ugyanis, ha elgondolom, otthon nekem sincs más, csak voltál-e anyádnál, és a gyerek a verklivel, a kutyának ki ad enni, és ki csinál kávét kinek, basszameg. Én is […]

Read more

A múlt és jövő csak két táska az emberiség hóna alatt: egyik az emlékeket, a másik a jóslatokat tartalmazza, nyilvánvalóan mindkettő valótlan. Az idő nem halad, mozdulatlan: amióta és ameddig a világ létezik, változatlan a jelenvalóság, mindig MA van. De a lények a jelenben úgy keringenek, rohannak, hogy az idő illónak, változónak látszik, pedig örök-mozdulatlan. […]

Read more

Negyven évig kínban élni, Adósságban evickélni, Mindig mindig másba fogni, Végül szépen összerogyni. Mégis mindig talpra-állni Éjjel kávéházba hálni, Nappal mindig álmodozni, Soha semmit összehozni, Ma hevűlni, ma kihűlni, Közbe szépen megvénűlni, Ellankadni, elhallgatni, Mindig másnak helyet adni, Vén bűnöket szánni-bánni És az útból félreállni A jövendőn keseregni És a multat nem feledni Néha titkon […]

Read more

Lennék az, aki létében már minden, nem múltamnak néma ajtaján szűkölő örömöm üvöltő kilincse, hogy el tudjak zárni mindent mi volt, s nyithassak egy jövőre nyíló, szeretetben égő, gyönyörű, új ajtót… kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. emtévé

Read more

Szoktál-e néha meg-megállni, és néhány percre megcsodálni a zöld mezőt, a sok virágot, az ezerszínű szép világot? A dús erdőt, a zúgó fákat, a csillagfényes éjszakákat, a völgy ölét, a hegytetőt? Nem, neked erre nincs időd! Szoktál-e néha simogatni, sajgó sebekre enyhet adni, hulló könnyeket letörölni, más boldogságán is örülni? Meghallgatni, akinek ajka bánatra nyílik […]

Read more

Az időt nem lehet koordinátákkal jelölni, képzelt tengellyel térbe-tenni, mivel a térre nézve legföljebb egy pont, vagy semmi, bár önmagában végtelen és mégis kiterjedéstelen, mert hogyha kiterjedése volna, jövő, jelen, múlt egybe folyna és két tengellyel … ezt még elgondolni is képtelenség és ha három tengelye volna, időtlen – ezért képtelen térré változnék a jelen. […]

Read more

Elevenen a csillagok alá, az éjszakák sarában eltemetve, hallod a némaságomat? Mintha egy égbolt madár közeledne. Így hívogatlak szótalan: az örök hallgatásból, idegen egeid alól valaha is kiásol? Eljut hozzád a panaszom? Hiába ostromollak? Köröskörűl a félelem zátonyai ragyognak. Számíthatok rád istenem? Úgy vágyom közeledre, dideregve csak hevesebb a szerelmek szerelme! Temess a karjaid közé, […]

Read more

Kedves Jézuska, ezen a karácsonyon hadd mondjak én is egy vágyat. Nyakkendő nem kell. Meleg nyakbavaló kendő sem kell. S akármilyen különösen hangzik, könyv sem kell, mert annyi van már, hogy öt élet is kevés lenne, míg elolvasom valamennyit. Nem kell semmiféle emberi megoldás, mert valamennyit ismerem már, s még csak azt sem mondom,hogy teljesen […]

Read more