Az utcát járom, valahol Magyarországon hol sokunk oly hontalan. Talán egy januári álom. A Nap süt, de senkin nem látom hogy fogadná a fényt. Oly kevés az arc mely gondtalan. Maguk elé néznek, úgy lépegetnek, egymásról tudomást se vesznek. Csak magukban mormolják a meghatározott igét, üres szólamot a kitalált világról és nem tudnak semmit. De […]

Read more

Megismerni a világot az ember örök vágya. De mi a megismerés? Sokan úgy gondolják ehhez szét kell szedni a dolgokat. Egyre mélyebben kell belemerülni az anyagba. Ha mindent részekre szedünk, akkor a részt ismerjük meg nem egészet. Az összefüggések csak akkor válnak érthetővé, ha az egészet figyeljük egyben és egyszerre. A dolgok hatnak egymásra, minden […]

Read more

Az út lassan, szinte kimérten vezeti a lábam a késő őszi, aranyban játszó, fákkal szegélyezett dombok között. Lábam alatt zizegve morzsolódnak egymáshoz a lehullott levelek, és az áthatóan tiszta levegőt megtölti az a semmihez sem hasonlítható fűszeresen rothadó illat, mely október derekát, és a közelgő téli elmúlást hozza hírül minden élőnek. Már vagy három órája […]

Read more

Világot rengető nagy hangzatos felismerések követik az emberiség útját időtlen idők óta, mégis mire ment vele? Amióta a világ világ, mindig voltak gondolkodó lények, akik keresték, kutatták az élet értelmét lényegét. Tanulmányok, tudós munkák és szent tanok születtek e megismerés vágyából, de a lényeg nagyon egyszerű. A létezés értelme a létezés maga. Lehet ezt csűrni-csavarni […]

Read more

Az értelmi tudás a legveszedelmesebb alvás. Ami csak a tudás anyagi mennyiségét növeli, nem pedig a látás minőségét és világosságát emeli, az csak tudomány (vijna). Ez pedig nem ébreszt. Éppen ezért lényegtelen, haszontalan és veszedelmes. A tudás az, amiben a lélek még sokkal véglegesebben elszunnyad, mint a tudatlanságban. részlet Hamvas Béla Scientia Sacra című könyvéből […]

Read more

Ez a félelmetes középszerűség. Nincs közönségesebb, mint követelni. Nem azt, amit az ember nem tud megtenni, hanem azt, amiről azt hiszi, hogy állandóan teszi. Démoni a bosszú, az irigység, a neheztelés, alul maradottság, a féltékenység, mert a sikert nem az erőfeszítéssel akarja megszerezni, hanem úgy, hogy felidézi az alvilágot. Középszerűnek lenni annyi, mint azt tenni, […]

Read more

Az énről a régiek éppen úgy tudták, ahogy ma tudjuk, hogy tulajdonképpen a matematikai pont, fikció, üresség, a semmi. Az én felület, látszat, ruha, fátyol, maszk. Aki tartósan az én világában él, az ilyen felületté válik. Ezért az egoista hiú és a hiúság merő külsőség. A többitől elszakad, érzéketlenné válik, ezért dölyfös és konok. Belső […]

Read more

Mostanában sokan fordulnak hozzám azzal a kérdéssel, mennyire nehéz átállni a falusi életmódra, milyen gyorsan lehet megszokni a vidéki letformát, egyáltalán lehet-e önellátó módon élni. Az Életiskola fórumain részletesen beszámolok arról, nekem ez mennyire és hogyan sikerült. Most egy olyan ember gondolatait szeretném megosztani veletek, aki már kipróbálta magát ebben a helyzetben. Szombathelyi Tibor Én […]

Read more

Az emberiség több krónikus betegségben szenved. Ezek közül a megosztottságot és az esztelen birtoklási vágyat tekintem a legsúlyosabbnak, a többi csak e kettőnek a mellékhatása. E betegségeket már sokan sokféleképpen diagnosztizálták, ettől függetlenül a beteg haldoklik. Én magamhoz képest teszek lépéseket a jobbulás érdekében, a saját igazságom szerint, megtapasztalásaim alapján. Amennyiben változást szeretnénk azt önmagunkon […]

Read more

Jean M. Twenge pszichológus, a San Diegoi-i egyetem tanára 25 éve foglalkozik generációs különbségek vizsgálatával. Könyvének címe: Napjaink okostelefonra rágyógyult gyerekei miért nőnek fel kevésbé lázadóan, toleránsabban, boldogtalanul – teljesen felkészületlenül a felnőttkorra – és mit jelent ez nekünk. Hosszú cím, hosszú probléma… Twenge arról ír, nagyjából 2012-re datálható, hogy hirtelen megváltozott a tinédzserek érzelmi […]

Read more