Hogy ráérezz a Mindenségre, el kell érned az alázat azon állapotát, mikor megérted, hogy az életben nincsenek győztesek, csak van, aki még megy, és van, aki már nem! Szernye nem a családhoz tartozott, de itt élt fiatal kora óta. Mikor idevetődött legényként Csarbakék táborába, senki nem kérdezte honnan jön, ő meg nem mondta. Szolgálatra állt, […]

Read more

A leányka nézte a kezeket. Volt körülötte bőven mindenféle. Anyja puha, de erős keze, ami megsimogatta mikor lázasan feküdt a hűvösön, és ami sulyomlisztből gyúrt lepényt tett a forró kőlapra. A fiúk zömök ujjú kapkodós keze, amivel a felnőttek munkáit próbálták utánozni. Apja kemény barna keze, ami elbírt mindent, épített, ölt, óvott, ha kell. Nagyapja […]

Read more

Úgy leve, hogy a lányomnál maradtam Pesten s reggel innen indulék dolgozni én es, megyek Érdre vonattal s oda jön majd a párom a kocsival s a mese bőröndömmel s indulhat es a mese az érdi óvódában. Na de előtte meséljemsze el milyen a Pesti reggelem, hogy es látom én. Szállok fel a villamosra s […]

Read more

Sokféleképpen lehet nézni a világot. Ez egy gomba. Nézhetjük annak is. De ha más szemmel nézzük, akkor látjuk, hogy ez egy bolyhos, és nagyon érzékeny lény, aki épp védelmet keres fa barátja ölelésében. A fejét gondosan befúrta a fakéreg redőibe, és csak a dundi feneke, és a szintén bolyhos farkincája látszik ki. Vajon elaludt? Vagy […]

Read more

Híd vagyok múlt s jelen jövő képben Hintázik az örökkévalóság a mesében Virág vagyok melynek gyökere Föld anya méhében magolt Világ mélyében kapaszkodom Minden érzelem hajszálat fon Bent és kint szeretet vagyok Isten lelkében csüngő álom emtévé

Read more

Bele kell mártsam lélek tollamat gyermekkoromba, mert úgy hiányzik… Minden nyáron Dálnokon voltam kicsikoromban. Nyáron nagy dolog idő volt s mentünk szénászni, takarni a kaszálóra nagymamámékkal. Szép teli nyarak voltak, jó időkkel s néha jó nagy esőkkel, viharokkal. Szerettem ezeket a viharokat. Ettől volt a melegnek, a jó időnek értéke, ha olykor megborzolta a jégeső […]

Read more

Ha ülne egy láthatatlan macska a széken, a szék üresnek látszana. A szék üresnek látszik, tehát egy láthatatlan macska ül rajta. szöveg Clive Staples Lewis emtévé

Read more

Egy világvégi házban világszép lány lakott, világ végére néztek ott mind az ablakok. Nem járt előtte senki, nem látott senkit ő, az Óperencián túl megállt a vén idő. A világszép lány nézte a csillagos eget, tavasz táján szívében valami reszketett. Hajába rózsát tűzött, valakit várt nagyon, de csak a csillag nézett be a kis ablakon. […]

Read more

Sokféleképpen lehet nézni a világot. Ez egy lyuk. Nézhetjük annak is. De ha más szemmel nézzük, akkor látjuk, hogy ez valami nagyondenagyon fontos dolog, méghozzá egy bejárat. És ha bejárat, akkor valószínűleg bemennek valakik – vagy esetleg egy valaki – rajta. Sőt ki is jön. Ha pedig ez így van, akkor ez bizony valamiféle erdei […]

Read more

Volt, hol nem volt, volt egyszer egy liba ól. Abban lakott Gedeon a gúnár bácsi s két felesége Mári és Klári lúd asszonyságai. Éltek együtt nagy gágicsáló boldogságban s egy napon én es belecseppentem ebbe a gágicsáló világukba. Mári és Klári erősen sok tojást tojt, de annyit, hogy nem fért el alattuk a temérdek sok […]

Read more