Pár asszony a Rét tetejére indult csónakon. Az ottani ligetekben sok a gomba, azt mentek szedni. Pár kisebb gyerek is volt velük, kiket nem akarták a nagyobbakra bízni. Az egyik kicsi Kúti leányka, kit Borkának hívtak, ott ült az anyja ölén. Kifelé lesett, nézte a vizek, s bokrok lakóit. Minden jószágot összeszedett, nevelgetni akarta, mint […]

Read more

Teneri vízért ment a patakhoz. Ahogy végig sétált a jurták között, mindenki mosolyogva fordult utána. Olyan volt fonott hajával, szépen hímezett, libegő ruhájában, táncoló járásával, mintha nem is egy pusztai leány, hanem maga a tavasz jött volna közéjük. Nem tudhatni, hogy az Örök Ég urai súgtak-e valamit anyjának, vagy ők formálták ilyenné örömükben a leányt, […]

Read more

Az öreg felébredt. Fáradtan, kissé reszketve nézte amint a napsugarak vékony szálai játszottak a kunyhóban szállingózó füsttel. Ennyire késő lenne? Már eloszlott a nyárvégi pára a láp fölül, felszáradt a hideg harmat, és a melegedő levegőben cikáztak a kései szitakötők, a fűzlevelek fonákjára zavarva a gyötrő szúnyognépséget. Szégyellte magát. Valaha mindig látta kibújni a Napot […]

Read more

A tavasz lassan jött meg. Nappal már meleg volt, főleg ha nem volt felhős az ég. A Nap ereje felébresztette a világot, de az éjszakák még fagyosak maradtak. Az első virágok párnáit hófoltok szegték. A kis patak vize azért egyre nőtt, tarka békák ücsörögtek a hideg vízben. A folyócska egyik kanyarjában egy fa állt. Egy […]

Read more

Aztán a harcok csitultak. Ki behódolt, ki elment keletnek, ki meghalt. Csak páran bujdostak járhatatlan helyeken, főleg a Tisza rétjein. A nemzetségekből ország nőtt lassan, a sátrak jórészt elégtek, s a nomád pusztaiakra béklyó került. Kenézek, soltészek járták a táborokat, néha újhitűpapokkal, próbálták szépszóval, vagy fenyegetéssel rávenni a nemzetségeket a letelepülésre. Ez nem ment könnyen, […]

Read more

Sokféleképpen lehet nézni a világot. Ez egy fatuskó. Nézhetjük annak is. De ha más szemmel nézzük, akkor ez egy festmény, egy nagyon aranyos kutyáról. Vagy nem is. Medvéről. Vagy medvekutyáról. Vagy kutyamedvéről. De az is lehet, hogy valami egészen mást látsz a képen. Tényleg, mit? szöveg Pálfalvi Dorottya kép Kiss Lajos emtévé

Read more

Hogy ráérezz a Mindenségre, el kell érned az alázat azon állapotát, mikor megérted, hogy az életben nincsenek győztesek, csak van, aki még megy, és van, aki már nem! Szernye nem a családhoz tartozott, de itt élt fiatal kora óta. Mikor idevetődött legényként Csarbakék táborába, senki nem kérdezte honnan jön, ő meg nem mondta. Szolgálatra állt, […]

Read more

A leányka nézte a kezeket. Volt körülötte bőven mindenféle. Anyja puha, de erős keze, ami megsimogatta mikor lázasan feküdt a hűvösön, és ami sulyomlisztből gyúrt lepényt tett a forró kőlapra. A fiúk zömök ujjú kapkodós keze, amivel a felnőttek munkáit próbálták utánozni. Apja kemény barna keze, ami elbírt mindent, épített, ölt, óvott, ha kell. Nagyapja […]

Read more

Úgy leve, hogy a lányomnál maradtam Pesten s reggel innen indulék dolgozni én es, megyek Érdre vonattal s oda jön majd a párom a kocsival s a mese bőröndömmel s indulhat es a mese az érdi óvódában. Na de előtte meséljemsze el milyen a Pesti reggelem, hogy es látom én. Szállok fel a villamosra s […]

Read more

Sokféleképpen lehet nézni a világot. Ez egy gomba. Nézhetjük annak is. De ha más szemmel nézzük, akkor látjuk, hogy ez egy bolyhos, és nagyon érzékeny lény, aki épp védelmet keres fa barátja ölelésében. A fejét gondosan befúrta a fakéreg redőibe, és csak a dundi feneke, és a szintén bolyhos farkincája látszik ki. Vajon elaludt? Vagy […]

Read more