vers

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben […]

Én itt vagyok, akarva, nem akarva, A végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben És az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott, Kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház, mire se jó, Csak eldobni, vagy eltörni való. Apály s dagály közt, így, időm múlván, Várom, míg […]

Jó volna mindent elfeledni, hogy ki vagyok és hol születtem, hogy szeretetből s gyűlöletből milyen hálóba keveredtem. És álomnál is lebbenőbben jó volna – sok kényszert levetve – bújtató gondok szövevényén áttörni, mint gubón a lepke. Jó volna vérem lüktetését továbbadni a lágy pataknak, melyen a surranó hullámok egész a tengerig szaladnak. Szívemet kitárni a […]

Sok kétely és bűn a halálba láncol, de soktól néha már szabadulok. Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok. Az utak, melyek innen szertefolynak, erdőmön túl az égre fölhajolnak s minden virág, fű, óra, cserje, kő egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő s annak fényébe szőve éjszakám istent szívembe lopja a […]

Érzed, ha gondod, bánatod van szólok hozzád, veled vagyok; mint én is meghallom bajomban hozzám szivárgó sóhajod?! Nélküled élni nem tudok már; lásd, ha távol vagy, ha közel – édes bájad körül-lobog bár – keserű mámorod ölel. Kik összeforrottunk a bajban, tilosban (s bűnben – mondanák a szentek!), megleljük-e majdan a közös kegyelem szavát? Megleljük-e? […]

Én nem tudok A csendről, melybe száz forró titok És jövendő viharok lelke ébred; Hol nászát üli száz rejtett ígéret. A csendről, melyre mennydörgés felel, Idegzett húr most, ó most pattan el, Vagy fölzengi a nagy harmóniát, Az életet, az üdvöt, a halált, Mindegy! Valami jönni, jönni fog! Ily csendről nem tudok. De ismerem Hol […]

Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem […]

Hajadon füzek, búzabóbiták – csupa illat és virág a világ, csupa mosoly és csupa kedv, csupa libegés: lányokon selyemruha – emitt a pipacsok, amott, az ég alatt pisze szellő szalad, a felhő szétszakad, s látszik egy kék falat égbolt – alatta terül el a nyár, s pacsirtaszóval frissen kiabál én játszom ugyan, de ti Vegyetek […]

Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a szerelmet […]

Állok a parton lassú hullámok mossák a jelent fehérre a szél kék létízű az idő se nem hideg, se nem meleg a gondolat nem rombol, nem teremt a holnap tud majd építeni a ma pihen nem vár, nem siet nem feszít, nem feszül félig nyitott szemmel ül a jövő nem felejti szándékát velem kép Kaiser […]