Reszkető, enyhe fény sugárzik. Egy felhő lassudan megyen. A lélek fáj, a fény sugárzik. Valaki ballag a hegyen, hűs homlokáról fény sugárzik s szemét lehúnyja – úgy legyen! Elszállt szerelem illatától kövér és fűszeres a lég. Halott szerelem illatából soha, de sohasem elég. Bomló szerelem illatából sejti a szív, hogy itt a vég. A seb […]

Read more

Ismerem Jézus éjszakáit, és a bal lator istentelen magányát. A jótett szelíd mezejét, s a merénylő elhagyatott, üszkös kezét a tett után. És ismerem a bárány vesztét, úgy is, mint aki veszkődve topog halálos esése előtt, és úgy is, mint aki hitével a meleg belsőt keresi. kép Zsoldos Árpád emtévé

Read more

Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet – nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsúzás! Hullám hullámmal, virág a virágtól szélcsendben, szélben mozdulva, mozdulatlanul hány és hányféle színeváltozás, a múlandó s a múlhatatlan hányféle helycseréje! kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

A múlt és jövő csak két táska az emberiség hóna alatt: egyik az emlékeket, a másik a jóslatokat tartalmazza, nyilvánvalóan mindkettő valótlan. Az idő nem halad, mozdulatlan: amióta és ameddig a világ létezik, változatlan a jelenvalóság, mindig MA van. De a lények a jelenben úgy keringenek, rohannak, hogy az idő illónak, változónak látszik, pedig örök-mozdulatlan. […]

Read more

Negyven évig kínban élni, Adósságban evickélni, Mindig mindig másba fogni, Végül szépen összerogyni. Mégis mindig talpra-állni Éjjel kávéházba hálni, Nappal mindig álmodozni, Soha semmit összehozni, Ma hevűlni, ma kihűlni, Közbe szépen megvénűlni, Ellankadni, elhallgatni, Mindig másnak helyet adni, Vén bűnöket szánni-bánni És az útból félreállni A jövendőn keseregni És a multat nem feledni Néha titkon […]

Read more

Lennék az, aki létében már minden, nem múltamnak néma ajtaján szűkölő örömöm üvöltő kilincse, hogy el tudjak zárni mindent mi volt, s nyithassak egy jövőre nyíló, szeretetben égő, gyönyörű, új ajtót… kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. emtévé

Read more

Szoktál-e néha meg-megállni, és néhány percre megcsodálni a zöld mezőt, a sok virágot, az ezerszínű szép világot? A dús erdőt, a zúgó fákat, a csillagfényes éjszakákat, a völgy ölét, a hegytetőt? Nem, neked erre nincs időd! Szoktál-e néha simogatni, sajgó sebekre enyhet adni, hulló könnyeket letörölni, más boldogságán is örülni? Meghallgatni, akinek ajka bánatra nyílik […]

Read more

Az időt nem lehet koordinátákkal jelölni, képzelt tengellyel térbe-tenni, mivel a térre nézve legföljebb egy pont, vagy semmi, bár önmagában végtelen és mégis kiterjedéstelen, mert hogyha kiterjedése volna, jövő, jelen, múlt egybe folyna és két tengellyel … ezt még elgondolni is képtelenség és ha három tengelye volna, időtlen – ezért képtelen térré változnék a jelen. […]

Read more