Nehéz, fűszeres illatokkal terhes őszi éjszaka volt. Olyan, amikor a lélek elpihen és álmodóvá válik. Fekhelyén lustán tenyészik el, akár egy jóllakott vadállat az esti sikeres portya után. Békésen hátradől és elnyújtózik, élvezve az édes semmittevést. A megérdemelt, suhanón múló, langyos perceket. A fák halkan rázták lombjukat, de oly illedelmesen, érzékenyen, hogy a csillagok és […]

Read more

Álltam a déli napsütésben a felhőket figyelve a fejem felett, amelyek úgy gomolyogtak elő a hegyek mögül megállíthatatlanul, akár az áradó folyó, szürkés habjai. A melegben, csak úgy gőzölgött rajtam a percekkel ezelőtti esőtől elázott ruha, ennek folyományaként ködgomolyokat pöfékeltem magam körül, amitől úgy éreztem magam, mint egy testes, ám bánatosan magányos, különösen kétségbeesett gőzkazán. […]

Read more

Ültem a parti a köveken a sötét éjszakában. Ültem, és a fodrozódó víz mezítelen lábamat nyaldosta, ahogy a szikláknak ütközve ütemesen felcsapódott a csillagos, nyári éjben. A nádas meséket suttogott, és a szél oly lágyan simított végig, akár a meleg köpeny, egy havas decemberi délután. Kint a parton meleg volt, de belül olyan hideg kétségek […]

Read more

Este nyolc óra volt, és a harangok óramű pontossággal csengték.bongták körbe a kisvárost és a környező hegyeket. Hangjuk megsokszorozódva verődött vissza a parti sziklákról, akár a kínzó, kísértő érzés a szív faláról, mikor tisztában van kívánságai tisztátalan voltával. Ültem a sziklán és arra vártam, hogy ahogy a harangok zúgása, úgy csituljon és múljon el bennem […]

Read more

A határon állok. Mindeközben testben és lélekben egy képzeletbeli vonalon egyensúlyozok. Gondolataimba merítkezve figyelem alattam az örvénylő vizet, ahogy a híd lábánál meg-megtörnek a hullámok egymáson. A folyó, akár a határ, vonalként húzódik előttem és kanyarogva vész bele a délelőtti napfénybe. Miközben a létezésem egybeolvad a külvilággal, gondolathullámok csapódnak egymáshoz a lelkemben. Úgy ahogy a […]

Read more

A konyha, fojtogatón, nehéz levegőjében terjengő stressz úgy nyomott le a kedvetlenség és elkeseredés hullámai közé, ahogy a gyilkos teszi kiszolgáltatott áldozatával. Kiszolgáltatott!? Lassan, szinte perverz érdeklődéssel ízlelgettem a szó jelentését, míg a kezem, önálló serény tevékenységet folytatott, megszakítva minden összeköttetést működő testrészeim, és a lelkem között. Tudom, morfon -íroztam tovább -, hogy a konyha […]

Read more

Utak… És megint az utak. Úgy futnak velem, akár elmúlt, vagy jövendő életek. Mert lássuk be, ahogy az utaknál, ugyanúgy az életek között, is léteznek párhuzamok. Vannak könnyű és nehéz, göröngyös vagy sima életek, és utak is. De persze ez nem ennyire egyszerű. Olyan inkább akár egy nap, itt a caminón. Elindul az ember, és […]

Read more

És ti, akik fentről figyeltek, és vigyázzátok minden léptemet, hozzátok szólok. Legyetek velem, ez út alatt is. Ti kik tudjátok és látjátok minden rezdülését a lelkemnek, kérlek, segítsetek, és vigyetek igaz, és jó útra engem most is. Köszönök nektek mindent, mit eddig kaptam, és kérlek titeket, hogy lépjétek ti is meg minden léptemet majd, ott […]

Read more

Hogy hangulatok? Igen. Picit talán teátrális módon, de ragaszkodok ehhez a kifejezéshez. Szeretem ezt a szót és dédelgetem is, a saját életemben. Hangulatok irányítanak hitem szerint, engem és minket, a pillanatokban, a döntéseinkben és életünk oly sok, ingatag, vagy szilárd talaján. Hangulatok, amiket érzetek, és mély, vagy sekélyebb érzések táplálnak. Ezzel kezdtem, és ezzel is […]

Read more

Helyszín: a konyha. Félig nyitott ajtaján, felirat: IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! Alatta, újabb felirat: SZOCIÁLIS HELYiSÉG Hely. Hely-telen. Kissé szűkös, levegőtlenségig zárt rendszer. Idő. Realatív. Van úgy, hogy órákon keresztül nem mozdul, csak áll némán. Gondolatok. Szárnyalnak. Már ha a plafon, és az örökké üvöltő elszívó, nem állja útját. Események. A normális, és az őrület határán. […]

Read more