Sokszor indultam már haza. Volt, hogy rövidebb, volt, hogy hosszabb idő után tértem vissza, de eleddig sohasem gondolkodtam mit is jelent a hazatérés. Mit jelent, ha mélyen belegondolok a szó jelentésébe. Egy kínai bölcs szerint, az ember hazája ott van, ahol a szíve. Talán ez lenne az ildomos alkalom, hogy felboncoljuk ezt a furcsa, virtuális […]

Read more

Nem vagyok szent, sem prűd lélekbúvár. Nem szeretném megváltani a világot, sem arról prédikálni, mi a helyes. Csak figyelek. Gondolkozom nap, mint nap. Meghallgatok ezt, azt. Tudom, felgyorsult és furcsa világban élünk, itt a huszonegyedik század elején. Talán éppen ezért ötlött eszembe a minap egy régi intelem, hogy hogyan kellene, jól és helyesen élni. Persze […]

Read more

Vasárnap van, és ráadásul – ha ez nem zavarja meg a polgári közízlést – reggel. Tündöklő, napos, szélfútta reggel, ahogy az a híres leányregényekben ildomos. Helyszín: Spanyol hon, Baszk föld, ezen belül Santona és annak legmagasabb főtere. Közelebbről a legújabb, legjobb kávéház terasza, annak is a reggeli verőfényben tündökölve fürdőző asztala. Vasárnap van és ez […]

Read more

Nehéz, fűszeres illatokkal terhes őszi éjszaka volt. Olyan, amikor a lélek elpihen és álmodóvá válik. Fekhelyén lustán tenyészik el, akár egy jóllakott vadállat az esti sikeres portya után. Békésen hátradől és elnyújtózik, élvezve az édes semmittevést. A megérdemelt, suhanón múló, langyos perceket. A fák halkan rázták lombjukat, de oly illedelmesen, érzékenyen, hogy a csillagok és […]

Read more

Álltam a déli napsütésben a felhőket figyelve a fejem felett, amelyek úgy gomolyogtak elő a hegyek mögül megállíthatatlanul, akár az áradó folyó, szürkés habjai. A melegben, csak úgy gőzölgött rajtam a percekkel ezelőtti esőtől elázott ruha, ennek folyományaként ködgomolyokat pöfékeltem magam körül, amitől úgy éreztem magam, mint egy testes, ám bánatosan magányos, különösen kétségbeesett gőzkazán. […]

Read more

Ültem a parti a köveken a sötét éjszakában. Ültem, és a fodrozódó víz mezítelen lábamat nyaldosta, ahogy a szikláknak ütközve ütemesen felcsapódott a csillagos, nyári éjben. A nádas meséket suttogott, és a szél oly lágyan simított végig, akár a meleg köpeny, egy havas decemberi délután. Kint a parton meleg volt, de belül olyan hideg kétségek […]

Read more

Este nyolc óra volt, és a harangok óramű pontossággal csengték.bongták körbe a kisvárost és a környező hegyeket. Hangjuk megsokszorozódva verődött vissza a parti sziklákról, akár a kínzó, kísértő érzés a szív faláról, mikor tisztában van kívánságai tisztátalan voltával. Ültem a sziklán és arra vártam, hogy ahogy a harangok zúgása, úgy csituljon és múljon el bennem […]

Read more

A határon állok. Mindeközben testben és lélekben egy képzeletbeli vonalon egyensúlyozok. Gondolataimba merítkezve figyelem alattam az örvénylő vizet, ahogy a híd lábánál meg-megtörnek a hullámok egymáson. A folyó, akár a határ, vonalként húzódik előttem és kanyarogva vész bele a délelőtti napfénybe. Miközben a létezésem egybeolvad a külvilággal, gondolathullámok csapódnak egymáshoz a lelkemben. Úgy ahogy a […]

Read more

A konyha, fojtogatón, nehéz levegőjében terjengő stressz úgy nyomott le a kedvetlenség és elkeseredés hullámai közé, ahogy a gyilkos teszi kiszolgáltatott áldozatával. Kiszolgáltatott!? Lassan, szinte perverz érdeklődéssel ízlelgettem a szó jelentését, míg a kezem, önálló serény tevékenységet folytatott, megszakítva minden összeköttetést működő testrészeim, és a lelkem között. Tudom, morfon -íroztam tovább -, hogy a konyha […]

Read more

Utak… És megint az utak. Úgy futnak velem, akár elmúlt, vagy jövendő életek. Mert lássuk be, ahogy az utaknál, ugyanúgy az életek között, is léteznek párhuzamok. Vannak könnyű és nehéz, göröngyös vagy sima életek, és utak is. De persze ez nem ennyire egyszerű. Olyan inkább akár egy nap, itt a caminón. Elindul az ember, és […]

Read more