Utak… És megint az utak. Úgy futnak velem, akár elmúlt, vagy jövendő életek. Mert lássuk be, ahogy az utaknál, ugyanúgy az életek között, is léteznek párhuzamok. Vannak könnyű és nehéz, göröngyös vagy sima életek, és utak is. De persze ez nem ennyire egyszerű. Olyan inkább akár egy nap, itt a caminón. Elindul az ember, és […]

Read more

És ti, akik fentről figyeltek, és vigyázzátok minden léptemet, hozzátok szólok. Legyetek velem, ez út alatt is. Ti kik tudjátok és látjátok minden rezdülését a lelkemnek, kérlek, segítsetek, és vigyetek igaz, és jó útra engem most is. Köszönök nektek mindent, mit eddig kaptam, és kérlek titeket, hogy lépjétek ti is meg minden léptemet majd, ott […]

Read more

Hogy hangulatok? Igen. Picit talán teátrális módon, de ragaszkodok ehhez a kifejezéshez. Szeretem ezt a szót és dédelgetem is, a saját életemben. Hangulatok irányítanak hitem szerint, engem és minket, a pillanatokban, a döntéseinkben és életünk oly sok, ingatag, vagy szilárd talaján. Hangulatok, amiket érzetek, és mély, vagy sekélyebb érzések táplálnak. Ezzel kezdtem, és ezzel is […]

Read more

Helyszín: a konyha. Félig nyitott ajtaján, felirat: IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! Alatta, újabb felirat: SZOCIÁLIS HELYiSÉG Hely. Hely-telen. Kissé szűkös, levegőtlenségig zárt rendszer. Idő. Realatív. Van úgy, hogy órákon keresztül nem mozdul, csak áll némán. Gondolatok. Szárnyalnak. Már ha a plafon, és az örökké üvöltő elszívó, nem állja útját. Események. A normális, és az őrület határán. […]

Read more

Hosszú, néma, soha elmúlni nem látszó, ólmos pillanatok. Vannak, voltak és lesznek is. Ezek a pillanatok, olyan erővel nehezednek ránk, akár Atlasz nyakára és a vállára, az elhordozott földgolyó, tehetetlen súlya. Elnyomnak, megbénítanak, görcsössé rombolnak, úgy, hogy érzékek alattivá válok tőlük, és ilyenkor képtelen az ember fia, bármely cselekvésre és értelmes gondolatra. Aztán, ezek a […]

Read more

– Mit parancsol? – nézett rám a kocsmáros, unottan ásítozva, a délutáni álmossággal küszködve, miközben a pultot törölgette, egy kétes tisztaságú nedves konyharuhával. – Una cortado porfavor. Dobáltam felé, a spanyol-portugál szavakat keverve, miközben elgondolkodtam, mikor is kedveltem meg a bivaly erős, rövid, és sűrűn csordogáló, keserű, feketekávét. Mindegy is, a lényeg, hogy finom. Hely: […]

Read more

– Maga szexuálisan aktív? – Nem, én csak ott fekszem. – Mikor van a születésnapja? – Július tizenöt. – Melyik évben? – Minden évben. – Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját? – Igen. – És milyen módon befolyásolja a memóriáját? – Nem emlékszem. – Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamiről, amit elfelejtett? […]

Read more

Némán üldögélek a kihalt iroda, dohos levegőjét masszírozva szét a testemen, és magam körül. Úgy terpeszkedek a bőrkereveten, a kétségek között, akár a megilletődött tyúkanyó, a kihűlt tojásain, miután a kert egyetlen kakasa, méltatlanul erőszakolta meg. Számban a nyál, az elfogyasztott édeskés ital ellenére, megkeseredve folydogál a garatom felé. Nemszeretem érzések röpítenek magukkal, kényelmetlen útjukra. […]

Read more

Egy tapasztalatlan, Frank nevű chili-kostoló feljegyzései, aki Ausztráliából tett látogatást Durban-ben, Dél-Afrikában. Nem régiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy chili főzőversenyen. Az eredeti bíró megbetegedett az utolsó pillanatban, én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál, és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két helybeli) […]

Read more

Életét az ember kapja. Létének helyét az életben – minden befolyástól mentesen – magának kell megválasztania. És maga is választja meg aszerint, hogy önmagát mire tartja méltónak. Így függ össze az egzisztencia valódisága, a szabadság, a becsvágy, a halhatatlanság ideál. Amitől az ember a pszeudo (hamis) egzisztenciában megretten, elsősorban nem az élethazugság, hanem a silány […]

Read more