Aztán a harcok csitultak. Ki behódolt, ki elment keletnek, ki meghalt. Csak páran bujdostak járhatatlan helyeken, főleg a Tisza rétjein. A nemzetségekből ország nőtt lassan, a sátrak jórészt elégtek, s a nomád pusztaiakra béklyó került. Kenézek, soltészek járták a táborokat, néha újhitűpapokkal, próbálták szépszóval, vagy fenyegetéssel rávenni a nemzetségeket a letelepülésre. Ez nem ment könnyen, […]

Read more

Az erkölcs nem az ember sajátja. Az erkölcs az az ősi, ösztönös gát, mi féken tartja a velünk született erőnket és lehetőségeinket, és meghúzza, a határt a kell és a lehet között. Annyira ősi, hogy nem köthető semmilyen fajhoz, korhoz, vagy eszméhez. De minden egyes kiszántott fűcsomó, mi ott szárad a földön, minden kivágott fa, […]

Read more

Egy fickó az ösvényen, egy bottal üt egy kígyót. Én szeretem a kígyókat, az embereket nem annyira. Ám vajon mit kell tennem, vagy éreznem, hogy jó legyek? Magamnak tudom, de másoknak? Hiszen sokan sajnálnák a kígyót, de azért a fickót még nem bántanák. Sokan túlzásnak tartanák a botot. Egyesek annyira félnek a kígyóktól, vagy utálják […]

Read more

Kell a megtisztulás. El kell dobálni mindent, ami zavar, ami visszatart, ami akadályoz bármiben is. Van amit haragból dobunk ki, hogy hogy a fenébe került ez ide, van amit kicsit sajnálkozva, mert kellemes emlékek fűznek hozzá. Van amit hezitálva, mert lehetne belőle még valami jó is… De nem kell félni. Nem kell minden jót nekünk […]

Read more

Hogy ráérezz a Mindenségre, el kell érned az alázat azon állapotát, mikor megérted, hogy az életben nincsenek győztesek, csak van, aki még megy, és van, aki már nem! Szernye nem a családhoz tartozott, de itt élt fiatal kora óta. Mikor idevetődött legényként Csarbakék táborába, senki nem kérdezte honnan jön, ő meg nem mondta. Szolgálatra állt, […]

Read more

Drága társaim, az emberi lét gyarlóságaiban! Végignézve magunkra alakított világunkon, unalmat látok. Történelmünk unalmát. Hisz az egész nem szól másról, minthogy néhány hataloméhes alak, valami módon, erőszakkal, manipulatív eszmékkel, megpróbál maga mellé állítani, majd elnyomni minél több embert. Néha ugyan vannak csoportok, kik kitörnek ebből, és egy új világ ígéretével kecsegtetik követőiket, de hamar ők […]

Read more

Zöldell minden, de ez a zöld ezernyi színből, formából áll össze zölddé. Nincs gaz, csak izgalmas érdekes és szép növényvilág. Isten játékos kedvében alkot, végtelen módon nyilvánulva meg, mert mint tudjuk a változatosság gyönyörködtet. szöveg Pálfalvi Dorottya kép Somlai Tibor emtévé

Read more

Minden küzd, zsibong, pezsegve újra éled minden, mit eltakart eddig az enyészet s én állok némán ebben a nagy zajban csak a szívem dobban hevesebben, halkan vége hát a télnek, újra tavasz van, és ez most már biztos, visszavonhatatlan szöveg Pálfalvi Dorottya kép Somlai Tibor emtévé

Read more

Ha szétnézek, újra és újra el kell mondanom: a hagyományokat nem azért kell őrizni, mert félni kell, hogy ellopják, hanem mert könnyű elveszíteni őket! Aztán ha keresgélni kell, rengeteg lomot szedhetünk össze. szöveg Somlai Tibor kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Ez volt hát az Ecsedi-láp. Itt volt már előttünk ezer évekkel, s mégis a miénk lett. Mi azaz érzés, ami feldereng bennünk neve hallatán? Mert bárhol él is, ha magyar, biztos hallott már róla. S ha kérdi, – mi van ma ott -, a válaszra, hogy nincs abból már semmi, rázza fejét, nem hiszi. Mit […]

Read more