A tavasz elemi erővel csapott le a völgyre, hogy kisöpörje onnan a tél utolsó maradványait is. Éjjel tisztító eső zúdult alá az ég csatornáiból, reggelre átvette helyét a szélvihar, melynek robaját csak a folyóvá duzzadt patak harsogta túl. Könnyezett a hegy. Hol a szem nyáron kiszáradt vízmosást lát csupán, most lépten-nyomon erecskék zubogtak a völgy […]

Read more

Lassan hosszabbodtak a nappalok és rövidültek az éjszakák. A nagy folyó partján, az ártéri erdő mélyén egy százéves fűz korhadó törzse hevert, talpa alól kimosta a talajt az ár, a nyár viharai megtépázták, végül egy villám mérte rá az utolsó csapást, de ennek sok-sok éve már. Azóta vastagon benőtte a buja komló és szeder, megmaradt […]

Read more

A nappali nyüzsgést, a homokvárat építő gyerekek zsivaját felváltja a nyugalom és a sötétség, néhány ottfelejtett nyugágy hever csupán csendesen, hallgatva a hullámok halk morajlását. Aztán egy távoli tavernában felcsendül egy ismerős dallam, Zorba, a görög hangjai szállnak az esti szellő szárnyán, elsiklanak az összecsukott napernyők között, megborzolják a kristályvirágokat, majd lassan bekúsznak egy eldugott […]

Read more

Ha egy hideg téli estén lesz két tétlen perced meleg teát szürcsölgetve a fotelben, hagyd, hogy a tudatod kilépjen kicsit a testedből, és képzeld el, milyen lehet a világ, amit ismersz, egy egészen más szemszögből. Hunyd be a szemed, és lásd, ahogy a kopott szőnyeg helyén májusi pázsit serken nárciszokkal, a szekrények tölgyfákká, a könyvespolcok […]

Read more

Őszintén, vajon hányan kerülnék el messzire azt a virágot, amin ez a lény üldögél? Úgy gondolom, jóval többen, mint ahányan meglátják a természet egyik szemfényvesztését, az átverést. Biztos vagyok benne, hogy sokan hallották már a mimikri kifejezést. Álcáról, mimikriről beszélünk például akkor, ha egy élőlény alkatával, színével, mozgásával kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, és szinte láthatatlanná […]

Read more

Nagyon sokan tették már fel a kérdést, hogy hogyan látom meg, hogyan veszem észre a szebbnél szebb élőlényeket. Nos, az első találkozásom a római botsáskákkal egészen váratlan volt. Találtam ugyanis a városban egy fantasztikus parkot. Nem voltak ott sorokba ültetett dísznövények, térkövezett részek, szökőkutak, csupán egy meghagyott folt a természetből. A lehető legtökéletesebb hely számomra, […]

Read more

Hideg gyöngyökből fűz álomcsapdát az ősz, míg szunnyad a pók. Átjut rajta méhek édes zümmögése, fennakad a lódarázs zúgása, de valahol mélyen, csendesen, ott visszhangzik benne egy fagyos, éjsötét hang az örök álom. kép és szöveg Újvári Zsolt emtévé

Read more

Mesostigmata Emlékszünk még arra, hogy a ganajtúrókon, temetőbogarakon, futrinkákon, sutabogarakon láthattunk kis narancsbarna, mozgó pöttyök atkákat? Ezek nem károsítják a bogarat, nem szívják a testnedveit, hanem csupán utaznak. Az atkák igazából ragadozók, és ott szeretnének vadászni, ahova ezek a bogarak tartanak: egy kupac lócitromon, vagy egy elpusztult erdei egér tetemén. A nyűgatkák utazó fajai között […]

Read more

Carabus intricatus Az evolúció a ragadozók, prédák, paraziták, és minden egyéb funkciót betöltő lény testében olyan változásokat hoz időről időre, ami egészen meghökkentő alakot ölt, és valami elképesztően hatékony módon növeli gazdája túlélési és/vagy szaporodási sikerét. Természetesen az evolúció egy társasjáték, akár a hidegháborúban, a fegyverkezési verseny sohasem áll meg. Ez a futrinka egy kész […]

Read more

Ameles spallanziana nőstény Augusztus az a hónap, amikor sok-sok nyári ízeltlábú megérik a szaporodásra, ilyenkor lehet a réteken apróságaikat a hátukon cipelő farkaspókokba, hatalmas, repülő sáskákba és szöcskékbe, valamint megtermett imádkozó sáskákba botlani. Nincs ez másképp a Mediterráneumban, így a görög szigetvilágban sem. Sok szempontból barátságtalan, és közép-európai utazók számára szokatlan a görög bozótos. Érdekes […]

Read more