Őszintén, vajon hányan kerülnék el messzire azt a virágot, amin ez a lény üldögél? Úgy gondolom, jóval többen, mint ahányan meglátják a természet egyik szemfényvesztését, az átverést. Biztos vagyok benne, hogy sokan hallották már a mimikri kifejezést. Álcáról, mimikriről beszélünk például akkor, ha egy élőlény alkatával, színével, mozgásával kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, és szinte láthatatlanná […]

Read more

Nagyon sokan tették már fel a kérdést, hogy hogyan látom meg, hogyan veszem észre a szebbnél szebb élőlényeket. Nos, az első találkozásom a római botsáskákkal egészen váratlan volt. Találtam ugyanis a városban egy fantasztikus parkot. Nem voltak ott sorokba ültetett dísznövények, térkövezett részek, szökőkutak, csupán egy meghagyott folt a természetből. A lehető legtökéletesebb hely számomra, […]

Read more

Hideg gyöngyökből fűz álomcsapdát az ősz, míg szunnyad a pók. Átjut rajta méhek édes zümmögése, fennakad a lódarázs zúgása, de valahol mélyen, csendesen, ott visszhangzik benne egy fagyos, éjsötét hang az örök álom. kép és szöveg Újvári Zsolt emtévé

Read more

Mesostigmata Emlékszünk még arra, hogy a ganajtúrókon, temetőbogarakon, futrinkákon, sutabogarakon láthattunk kis narancsbarna, mozgó pöttyök atkákat? Ezek nem károsítják a bogarat, nem szívják a testnedveit, hanem csupán utaznak. Az atkák igazából ragadozók, és ott szeretnének vadászni, ahova ezek a bogarak tartanak: egy kupac lócitromon, vagy egy elpusztult erdei egér tetemén. A nyűgatkák utazó fajai között […]

Read more

Carabus intricatus Az evolúció a ragadozók, prédák, paraziták, és minden egyéb funkciót betöltő lény testében olyan változásokat hoz időről időre, ami egészen meghökkentő alakot ölt, és valami elképesztően hatékony módon növeli gazdája túlélési és/vagy szaporodási sikerét. Természetesen az evolúció egy társasjáték, akár a hidegháborúban, a fegyverkezési verseny sohasem áll meg. Ez a futrinka egy kész […]

Read more

Ameles spallanziana nőstény Augusztus az a hónap, amikor sok-sok nyári ízeltlábú megérik a szaporodásra, ilyenkor lehet a réteken apróságaikat a hátukon cipelő farkaspókokba, hatalmas, repülő sáskákba és szöcskékbe, valamint megtermett imádkozó sáskákba botlani. Nincs ez másképp a Mediterráneumban, így a görög szigetvilágban sem. Sok szempontból barátságtalan, és közép-európai utazók számára szokatlan a görög bozótos. Érdekes […]

Read more

Karcsú pásztorszitakötő hím Orthetrum coerulescens Van az a természetfotós-“betegség”, hogy hajtja az ember a tökéletes pillanatot, a tökéletes fényeket, a tökéletes állatok tökéletes példányait… Aki először tart a kezében fényképezőgépet, nyitottan, gyermeki ártatlansággal tekint az őt körülvevő világra, az nem válogat, lefotózza a tépett szárnyú pillangót, a farkavesztett gyíkot… Mindenben meglátja és értékeli a csodát. […]

Read more

Akár Rómeó és Júlia, nem igaz? Nem, természetesen nem igaz, hiszen a fotón legjobb esetben is három Júliát látunk. Bizony bizony, a rovarállamokban a “Hölgyek” alkotják a munkásosztályt, akár az amazonoknál – s most talán mosolyra húzódik a feminista olvasók szája – a “férfiak” itt is csak “arra” kellenek. De ennyit az antropomorf vonulatról, és […]

Read more

Valahol, egy távoli út mentén, egy végtelen kukoricaföld szegélyén állt egy sudár fa. Szép napokat látott, sokat megélt, küzdött viharokkal és faggyal évtizedeken át, de egy sötét nyári napon kerekedett roppant erejű orkán derékba törte egyenes törzsét. Kivágták. Ma már csupán egy rozoga tuskó emlékeztet arra, hogy néhány éve itt fa állt. Mégis szent föld […]

Read more

Annyira rég voltam már otthon – Gyömrőn – hajnalban, hogy a marhalegelő melletti magas füvű kaszáló szegélyén gyönyörködjek az ébredő lepkékben és darázspókokban. Tegnap hajnalban, amikor végre visszajutottam, nem kellett csalódnom. Egy-egy nagyobb növény olyan volt, akár egy karácsonyfa, kristályhálóinges boglárkákkal díszítve, de éjszakára belaktak ezek az apróságok egy térdig érő galagonyacsemetét is. A dolog […]

Read more