Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom Te engemet s én tégedet, virágom, virágom. Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom. Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom. De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom. Mert azt a bú hajtogatja virágom, virágom. kép […]

Read more

Tudom nem vagyunk egyformák, kinek ez fontos, kinek az a mindennapos “működéséhez”. Rendezgettem ma a szoknyáimat, férjemnek még a lélegzete is elállt, pedig jól ismer, velem együtt a ruhatáramat is. Mondtam neki hogy számomra ezek nagyon fontos dolgok! Az hogy kedves szoknyákban járjak, az hogy szép ágyban feküdhessünk, hogy az ételt és a napi kávéinkat […]

Read more

Érzed a frissen száradó ruhák illatát, amint keveredik a tavasszal? Felhők úsznak át a minták között, és a harmatos fű. Óh, igen a harmatos fű fölpipiskedik a szoknyák szegélyéig, és óvatosan megérinti őket. A hortenziák bólogatnak nehéz fejükkel, hogy lám-lám újabb mosás, újabb tavasz, hogy múlik minden. szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Fuvadoz a szellő, Azt sem tudom merről, Alul e vaj felül, Vaj édesem felül… szöveg: Makám kép: Edit Álomvilága emtévé

Read more

… mert mi lehet tavaszt idézőbb, mint a csipkékkel terhes ruhaszárítő kötél, a friss lombot hajtó ágak közt. Szellő kutakodik a redők között, ruganyos léptű lábak után kutatva, kik a lenge szoknyácskák födésében tapodják majd az aszfalt melegét, tavaszillattal vidítva a várost… szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé

Read more

Óh, azok a csipkeszegélyek, illatos szappannal mosva, napon szárítva, áhítattal szekrénybe téve, hogy kiemeljék az ingvállak fehérségét, és habszerű voltát, mielőtt a női vállak fehérjére símulnak… szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé

Read more