Ágytakarón ruhavégen törtfehéren, töretlenül keményítve is lágyan, bordrozódva zsabóba, ráncbaszedve halmozódva padlásmagasban, ládamélyen titkokat rejtve, örökre fedve a meztelen valót, az idővel porladót hány száz év alatt maradt e néhány párnavég emlékek hordozója, álmok takarója… kép Pataki Takács Edit emtévé
Read more
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom Te engemet s én tégedet, virágom, virágom. Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom. Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom. De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom. Mert azt a bú hajtogatja virágom, virágom. kép […]
Read more
Tudom nem vagyunk egyformák, kinek ez fontos, kinek az a mindennapos “működéséhez”. Rendezgettem ma a szoknyáimat, férjemnek még a lélegzete is elállt, pedig jól ismer, velem együtt a ruhatáramat is. Mondtam neki hogy számomra ezek nagyon fontos dolgok! Az hogy kedves szoknyákban járjak, az hogy szép ágyban feküdhessünk, hogy az ételt és a napi kávéinkat […]
Read more
Érzed a frissen száradó ruhák illatát, amint keveredik a tavasszal? Felhők úsznak át a minták között, és a harmatos fű. Óh, igen a harmatos fű fölpipiskedik a szoknyák szegélyéig, és óvatosan megérinti őket. A hortenziák bólogatnak nehéz fejükkel, hogy lám-lám újabb mosás, újabb tavasz, hogy múlik minden. szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé
Read more
… mert mi lehet tavaszt idézőbb, mint a csipkékkel terhes ruhaszárítő kötél, a friss lombot hajtó ágak közt. Szellő kutakodik a redők között, ruganyos léptű lábak után kutatva, kik a lenge szoknyácskák födésében tapodják majd az aszfalt melegét, tavaszillattal vidítva a várost… szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé
Read more
Óh, azok a csipkeszegélyek, illatos szappannal mosva, napon szárítva, áhítattal szekrénybe téve, hogy kiemeljék az ingvállak fehérségét, és habszerű voltát, mielőtt a női vállak fehérjére símulnak… szöveg Pálfalvi Dorottya kép Edit Álomvilága emtévé
Read more