Furcsa telek vannak. Hó nélkülek, melegek, esősek.
Korán sötétedik, és nehéz emlékezni a nyári estékre, amikor hirtelen hullik le a csillagpalástos este.
Lelkünk fényre vágyik. Fényre és melegre.
A lámpafénybe burkolózó szobában álmodozva várjuk az ünnep melegét, és nézzük a kedves díszeken tétován megcsillanó gyetyafényt, miközben lasssan ünneplőbe öltöztetjük a lelkünk…
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Edit Álomvilága
emtévé