Üljünk le.
Csak egy kicsit.
Megpihenni.
Még az se baj, ha nincs más étel az asztalon csak egy karéj kenyér.
De üljünk le egy jó szóra egymás mellé, nézegessük ahogy megcsillan a tányérokon a fény, hallgassuk, ahogy összecsendülnek az evőeszközök.
És nézzünk egymás szemébe.
Csak egy kicsit.
Nyugodtan.
Az asztal arra való, hogy körül ülve föltöltsük testünket, lelkünket, szellemünket ízekkel, illatokkal és jó szóval. A nyugalom szigete.
Üljünk le az asztalunkhoz.
Csak egy kicsit.
De azt naponta.
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Edit Álomvilága
emtévé
