Most így, hogy lágyan magam köré csavargattam a plédet és forró teát helyeztem el magam előtt a kedvenc macskás bögrémben, arra jutottam, hogy az utóbbi napok hidege annak köszönhető, hogy lecseréltem a kocsin a téli gumit nyárira. Kicsit mindig késleltetve indulok (igaz, haladok ahhoz képest hogy eleinte augusztusban cseréltem le a télit) de hétvégén már […]
Read more
A tárkony a legalsó polcon állt és csodálatosan loboncos volt. Ekkora tárkonyt még sohase láttam teszkóban, de még a kertészetben sem. De pont vettem egy kis gallynyit egy héttel ezelőtt. Ahogy elhaladtam előtte illetlenül visszafordultam. Rámkacsintott. Gyorsan továbbmentem, csak úgy odamorogtam, hogy bocs, dolgom van, és amúgy is van már belőled egy. Telepakoltam a kosarat […]
Read more
Ma lesz az a nap a hosszú hétvégén, amikor nem csinálok semmit. De semmit. Nem megyek sehova, nem nézem az órát, nem igyekszem, nem táblázom be a napot. Csak ülök a teraszon a nyugágyban és kávézom. Meg limonádézom. Időnként megvakarom a macskát. Mondjuk befejezem az ágyásszegélyt amit tegnap elkezdtem téglából, hogy kiegyenlítsem végre a szintet […]
Read more
És ímé az orvosság, az oly sokak által dicsőített turbolyaleves, tekintsétek, mélyedjetek el benne, mert ilyen se lesz többet! Tegnap este, a foltokban leégetett hasammal, végigtekintvén az elszórtan turbolyamintás és tejszíntől csöpögő konyhafalon, kedvenc pólómon, polcokon, tűzhelyen és edényszárítón, majd egy órán át a legvalószínűtlenebb helyekről törölgetve azt, épp azt mondtam anyámnak, hogy ezt úgy […]
Read more
Én nem tudtam sokáig hogy Istent hol keressem, merre induljak , csak figyeltem a zajló világot magamban,magam körül. Harminc év kellett, hozzád vissza szállni. Minden más lett, pont olyan mint régen. Pár könnycsepp, éles hiány a szívben, egy régi mosoly a régi hang, a fonál mi nem szakadt. Nápoly melege, Itália mit bizonyosan jókedvében teremtett […]
Read more
Párizsban jártam, akkor mutatta kezét az ősz. Ködbe fordult a Szajna partja, a fákon pár színes falevél mutatta csak a múló időt. A város él, nincs benne semmi lassulás. Hevesen dobban minden pillanatban, rendnek tűnik a hangos felfordulás. Itt lélegezni kell, befogadni minden illatot. Szeretni lehet csak, ölelni a pillanatot. Mert elragad, nem enged egy […]
Read more
Keresem az életem fonalát Leejtett szálakat felveszek Összekötöm az elttépetteket, elveszett helyére másikat teszek. Színekbe fésülöm Lágyan közé fekszem Beterít. Nem fáj. Emlék szál meghasít. Fonja az élet Lassan összeáll Jelen a múlttal keresztbe álmodik egy színpadon. Mivé lesz, nem tudom Fonalak közt félve lépdelek Megsebezni senkit nem merek Félre állok Figyelek Rend van Szín, […]
Read more
A világ gyönyörű. Bárki bármit mond az! Persze ahhoz, hogy ezt érzékelni tudd, nem árt harmóniában lenni önmagaddal. Rossz passzban a világ elég szánalmas helynek tűnik akárhol vagy, és akármilyen kilátás tárul a szemed elé. Sarkadi Imre Gyáva című regényében megkérdezik a főhősnőt milyen a tenger. – Fene tudja – feleli – az is olyan, […]
Read more
Ha férjhez megyek még egyszer, akkor piros ruhában fogok úszni a bársonyszőnyegen… Azt mondják piros az érett nők színe. Akkor érett leszek. Bár még nem tudom kihez, csak azt, hogy valahol tart felém. Nem a herceg fehér lovon, azt nem akarom. Csak azt hogy ember legyen. Nevét majd csupa nagybetűvel írom, a legkevesebb lesz mit […]
Read more
A történet szülinappal, meg bakancslistával, meg ajándékkal kezdődik. Ajándék Tandemugrás… …hát na! Választhattam, kozmetikai ránctalanítás és ugrálás között. Nem volt kérdés, szeretem a ráncaim és vonz a magasság. Ugrok! Igazából vegyes érzelmekkel közeledtem a téma felé, mert ugye izgulni illik. Hát izgultam illedelmesen. Na, ez a rész nem érdekes. Mindennapi. Viszont gyorsan térjünk a fellegekbe! […]
Read more