Egy lépés…
Egyetlen lépés csupán.
Merjek-e közelebb lépni hozzád Világ?
De hisz rajtad állok.
Rajtad, a testeden, miközben szabadon szállok, száll a szellemem.
Egyetlen lépés előre – hátra, ugyanaz a tér…
Türelem, mindenütt idő terem a térben,
elmémbe fogadom – kérdve, mi az én szerepem?
Mi az én jelem a Földön, a világon, mi az én jelenem?
Nyomot hagyok, léptemmel, kezemmel, szellememmel.
Nyomtalan nyomot, mit beszív az idő, elrejt, elfelejt.
De a lépés, mit tettem, természet feléd,
nyomot hagy testeden,
nyomot hagy bennem.
S Mindenség magam paránya, magja,
magára marad egy pillanatra,
és nyomom belép az örökkévalóságba.
Akit a szer etet,
nem szertelen többé,
nem húzza kétség kétfelé.
Egyfelé lép,
mert egy út van csupán,
a gömbölyű világon minden körbeér,
jó szó,
szeretet,
hit,
remény,
mind egyfelé mutat,
akárki vagy,
s akárhol álmodsz álmokat.
kép Edit Álomvilága
emtévé
