Ahogy nézlek, emléked a jelenből finoman átsimul a múltba.
Olyan lassan, mint a keringő emlékének dallama.
Emlékszel?
A fiatal pár az utcán arra táncolt – lelkünk dallamára. A szívünkben doboló öröm kihallatszott, érezték mások is, tán ezért táncolt a pár.
A kávéház fénylő üvegtáblája dupla mozi, benne mi, a kávéaromával bódított sütemény, s a napfényben szikrázó keringő, melynek szívből jövő ritmusára a város távoli zaja zakatolt dallamot.
S a keringőt lépő lábakat üvegtábla választotta el a kávéillatú örömtől.
emtévé
