zsibbadt tetők csigolyái alatt alvó
szobákban ölelkező párok lehelik
be a csöndet az ablakok törékenyek
akár a hártyajég szerelmesem aki
vagy abban a szörnyen bizonytalan
mennyben legyen meg a te akaratod
miképpen itt a földön buja színekben
tobzódik egy új évszak nem tudom
elnevezni nélküled sekély fénykutak
nyílnak a puha éjbe engem is véges
dolgok közé szán a sors legyen meg
az akaratod kedves a városban ahol
egyre veszettebben csahol a szél és
az emberek között is hadd érezzék
a tettek sivatagában távoli célok
értelmét az óperencián túli édenkert
illatát hadd álmodják magukat
boldognak szabadnak ma még
kép Pethes Mária
emtévé
