Ma van a Föld Napja. Tapasztalat, hogy aminek napja van, az már nagy bajba került. Bár ez a bolygó a hazánk, ez nevelte fel fajunk, ez tartja el, és nincs más lehetőségünk, megsem törődünk vele. Vagy a rajta élőkkel. Kizsigereljük, elhasználjuk, egy olyan tévhit alapján, miszerint nekünk teremtetett. Pedig mi a Föld létében csak egy […]
Read more
Honnan ered ez az elapadhatatlan, ádáz gyűlölet? Honnan az a dacos düh, mivel e faj a világot nézi? Miért akar mindent leigázni, maga alá gyűrni? Talán a félelem, a gyengeség, mi rávette az embert, hogy örök harcot indítson minden ellen, mi körülötte létezik. Mert más értelmes, vagy értelmetlen okot nem látok arra, miért ölünk, pusztítunk, […]
Read more
Számos latolgatást látok, hogy miként fogja megváltoztatni a járvány a gondolkodásunkat… Szerintem kb. sehogy. Hiszen volt már ilyen, csak a mi generálóink nem éltek még akkor.. Volt például egy első világháború… ami elég sok szörnyűséget hozott, amiből tanulhatott az emberiség… és hogy megváltozott a szemlélete… Na ezért nem hiszem, hogy bármi változni fog. Valahogy olyan […]
Read more
Decse, csapatával követte a frankot. Mikor átkeltek a folyón, egy nagy, erdőkkel tarka pusztaságban lelték magukat. Hamar rájöttek, hogy itt régebben nagy jövés-menés lehetett, a csapás rendesen be volt vágva a dombokba, vagy éppen az erdők szélén haladt. Néha régi táborhelyek maradékát találták meg, hol üszkös gerendák, omlott kőfalak mutatták, itt emberek tanyáztak. És, hol […]
Read more
Tegyük fel, hogy az államok azért kellenek, – elvben, legalábbis ezt szeretnénk hinni, – mert egy erősebb, összetettebb, struktúra erősebbé tehet egy fajt. Bár ez nem mindig igaz. A működő államhoz beosztások kellenek, hiszen pont az az előnye, hogy nem kell mindenkinek mindennel foglalkoznia. A beosztásnak úgy kellene működnie, hogy a lehető leginkább rátermett egyed […]
Read more
Nem elfogyott, vagy elkopott, simán elmúlt. Úgy gondolom, nincs érelme. Pedig egy olyan helyen, ahol a határozott vélemény hátrány, akinek van, az ellenség lesz, ott élvezetes véleménytulajdonosnak lenni. Főleg az élvezi, aki szeret vitatkozni, provokálni, esetleg megbotránkoztatni. Én igazából kedvelem ezeket. Tudom, hiszen látom, hogy sokan osztják nézeteimet, gondolataimat, és sokan be tudják illesztene a […]
Read more
Fölösleges azon törnöd a fejed, hogyan fogadod majd a halált. Beletörődéssel, vagy harcolsz ellene végső erődig. Mivel ez nem csak rajtad múlik. Mert nem tudhatod, a halál milyen alakban jön el érted, s a sors, milyen lehetőségeket ad hozzá neked. Harcolhatsz, vagy békében elmehetsz, esetleg hosszú, kínos szenvedés vár rád. És az sem számít, hogyan […]
Read more
Ha kicsit is meglátod más lények létének lényegét, hamar rájössz, hogy az emberi gondolkodással ellentétben nem kell mindig harcolni, küzdeni, szenvedni. Nem kell a bajaidat magad után húznod izom szakadtáig. Lazíts a kötélen, s a gondok, a görcsök, maguktól megoldódnak. Mert az a kötél, amit rángatsz te magad vagy. És neked, a kötélnek születése óta […]
Read more
Az öreg felébredt. Fáradtan, kissé reszketve nézte amint a napsugarak vékony szálai játszottak a kunyhóban szállingózó füsttel. Ennyire késő lenne? Már eloszlott a nyárvégi pára a láp fölül, felszáradt a hideg harmat, és a melegedő levegőben cikáztak a kései szitakötők, a fűzlevelek fonákjára zavarva a gyötrő szúnyognépséget. Szégyellte magát. Valaha mindig látta kibújni a Napot […]
Read more
Mindenki álma… Gyönyörű kilátás, csönd – amikor kell, pezsgés – amikor kell, víz, ahol meg lehet mártózni, friss, már látványában is hűsítő zöld, tiszta levegő, kényelmes fekvőalkalmatosság, jól felszerelt konyha, tele kamra. Mi kell még? Nagyjából ennyi. Csak ezt az ennyit, nagyon sokféleképpen lehet értelmezni. Szűken ia, tágan is. Amióta az ember igényei elkezdtek túlnőni […]
Read more