Nagymamám az ‘egy mozdulattal’ híve volt.
Fiam, egy mozdulattal elteheted magad után a tányért. Gyermekem, egy mozdulattal megigazíthatod a hajadat, hogy jól álljon. Egy mozdulattal elrendezheted az ágyterítőt. Ilyeneket mondott.
Az “egy mozdulattal” életforma megmenthetné a világot.
Egy mozdulattal kikapcsolhatnánk a tévét és játszhatnánk helyette a gyerekkel.
Egy mozdulattal a kukába dobhatnánk a szemetet, ahelyett, hogy a földre hajítanánk, elzárhatnánk a vizet fogmosás közben.
Egy mozdulattal átadhatnánk az időseknek a helyet a buszon, egy mozdulattal békejobbot nyújthatnánk annak aki bántott, egyetlen mozdulattal letörölhetnénk a könnyet annak a szeméből aki sír, felemelhetnénk a földről aki elesett.
Egy mozdulattal becsukhatnánk az ajtót és elmehetnénk onnan, ahol már nem szeretnek.
Egy mozdulattal felvehetnénk a telefont amikor édesanyánk hív.
Egy mozdulat csak. Ennyi kellene néha, és a világ sokkal jobb hely lenne.
szöveg Lőrinczi Emese
kép Pataki Takács Edit
emtévé
