MAGAMNAK
A lábaim visznek és még mindig hiszek
Hogy nincsen semmi, mi véletlen lenne
És az út alattam véletlen menne
S magamhoz ne úgy vezetne
Hogy tanulva lássak sorba
Magamon, s a múló léten gondolkodva
Hogy megéljem, mit elébem tettek
Ne csak nézzek, hanem lássak, felismerjek
Mindent, mit az Isten számomra enged
A szívembe mit lehet, csendben beengedjek
És éljek véle, szerényen, szépen
Akár egy madár, vagy virág a réten
Magam a tükörben mosolyogva nézve
És ha lehet, ne csak mások szemébe
2016. Október 4.
kép és szöveg Régeni János
emtévé
