Verset írni nehéz. Jó verset pláne. Olyat, amire azt mondja az ember, hogy ez szívemből fölszakadt sóhaj, na olyat, csak a kiváltságosok tudnak írni, akiket nemcsak homlokon csókolt a múzsa, de be is költözött hozzájuk lakótársnak.
PETHES MÁRIA múzsával lakik, és keserédes méz csorog minden sorából, illatok szállnak a magasba és érezhetőek a színek. Képeket vetít elénk a verseivel, általa fellibben egy fátyol, ami egy másik dimenziót takar, a lélek mélyén hullámzó folyamatok, folyamok mikéntjét, és irányát.
Az érzéseket nem lehet szavakba önteni, de mit csináljon a költő? Mégis csak a szavak alkalmasabbak leginkább erre, ha nem így lenne, festő lenne, vagy zenét szerezne. Szavakkal érzéseket közvetíteni akkor lehet, ha valaki írás közben lemeztelenedik. Zsigerig lenyúzza a bőrét. Fájdalmas sztriptíz ez. Nagyon is fájdalmas. Sebek nyílnak, amik heg nélkül zárulnak szavakká a papír hidegén.
emtévé Nem félsz a kitárulkozástól?
Pethes Mária Nem, nem a kitárulkozástól félek. Minden versemben szégyen nélkül mutatom meg magam; a gravitációnak engedelmeskedő testem, a sebektől ékes lelkem, és néven nevezem a fájdalmaimat, félelmeimet. Úgy élek, ahogyan írok, és úgy írok, ahogyan élek. Őszintén, mert csakis így lehet. Sokkal inkább félek az önhitt butaságtól, a telhetetlen hatalomvágytól, az emberséges viselkedés kihalásától. Verseimmel tüntetek azok mellett, akik naponta megélik az előítéleteket, a terjedő rasszizmust, akik kiszolgáltatottá lettek, mert öregek, betegek, mert minden művésznek ez a dolga.
emtévé Termékeny vagy. Tizennégy versesköteted és egy regényed jelent meg eddig. Emellett rajzolsz, üveget festesz, amit megérintesz, azon rajta hagyod a lenyomatod. Szép, fájdalmasan szerethető, olyan pethesmaris.
Pethes Mária Amíg van miről írni, addig kell. És van miről, még ha fájdalmas témák is ezek. Nem csak a szerelem, a szeretett személy(ek) elvesztéséről, más dolgokról is írok. Metaforáimat értik a művelt emberek. Nem törekszem arra, hogy mindenki elfogadja, szeresse a stílusom, de arra igen, hogy felkeltsem az olvasók figyelmét érdemtelenül elfeledett, kevéssé ismert költő óriásokra, akiknek gyakorta ajánlom verseimet. Így vettem sorra a Nobel-díjas költőnőket az Egy vagy a közös térrel című kötetemben.
emtévé Sokan tudják rólad, hogy milyen szenvedélyes, tragikus végű szerelem fűzött Péli Tamáshoz a nagy tehetségű, Holland Királyi Akadémiát végzett cigány festőművészhez. Gyönyörű, borongós színvilágú képei mély nyomot hagynak a szemlélőben.
Pethes Mária Életem legizgalmasabb, boldogabb tíz éve volt, amit Vele élhettem. Egyetlen festménye sem maradt visszhangtalanul bennem. Az együtt töltött idő alatt festett képeihez mindhez írtam verset. Egymást ihlettük. A szerelmen kívül alkotótársak voltunk, reptettük egymást. Rendszeresen feljártam hozzá a műterembe, belekucorodtam a nagy sárga fotelbe és felhúzott térdemen írtam a készülő festmény bennem születő történetét. Egy alkalommal, amikor a Marionett játékos című képét festette, megakadt. Kiállt a bűvös körből, ahol dolgozott a festőállványra állított művén. Nézegette elégedetlenül: Te hol tartasz? – szólt hátra a válla fölött. Én kész vagyok – feleltem. Hogyhogy kész vagy? Még sehol sem tartok a képpel! – zsörtölődött. Na, Olvasd fel – mondta szelídebben. A versem felolvasásában éppen ott tartottam, hogy szomorú kanca szempillája, amikor felcsattant: Milyen kanca, milyen ló, Marika?! (mindig lemarikázott, ha mérges volt rám, amúgy Gyöngyömnek hívott.) Odatipegtem az állványhoz, és a levegőben az ujjammal körülvezettem az általam látott lófejet. Itt a szeme, a tág orrlyuka.. Tamás csak hüledezett. Állt és egyre mélyebbre nézett a festménybe. Tényleg… tényleg itt van – mondta és odafestette.
emtévé Én úgy gondolom, hogy egy embert nem lehet a származása alapján megítélni, mindenkit csak a saját emberi értékei alapján lehet megismerni, hogy gondolkodik, hogyan cselekszik, mennyire akar hozzátenni valamit a világ szerethetőbbé tételéhez. Te hogy gondolkozol erről?
Pethes Mária Eszmélő koromban a nagyszüleimnél nevelkedtem. Nagyapám – aki Péli Tamás mellett ihletője és főszereplője a Zenekar című regényemnek – tanító és karnagy volt. Tanítás után hazakísérték zenekari növendékei, hogy az udvarban gyakoroljanak. Volt köztük mindenféle származású, de akkoriban teljesen természetes volt ez. Senki sem zsidózott, cigányozott. Ezekkel a kis zenészekkel játszottam én is. Nekem minden ember ember. Aztán, amikor jobban megismerek valakit, akkor derül ki róla, hogy milyen ember. Kerülöm a gyűlölködőket, a haragot szítókat, a másokat lenézőket, a kiszolgáltatottakba belerúgókat. És Petőfi szavával élek: A zsarnokoknak és a rabszolgáknak nem tudok megbocsátani.
emtévé Alkotó emberként hogyan éled meg ezt a nagy sötétséget, ami el akarja borítani a mi szép világunk szép egét, az emberi szellem letompításával?
Pethes Mária Két oka van ennek a tudatos népbutításnak. Az egyik, hogy az ostoba, a gondolkodni képtelen veszélytelen. Sajnos azonban a fotelban a tévé előtt elkényelmesedett, együgyű sorozatokon nevelkedettek nincsenek tisztában azzal, hogy a tudatlanság nem ad feloldozást. A másik oka, hogy a középszerűek úgy biztosítják az uralmukat, ha a tehetséget értéktelenné, láthatatlanná, olvashatatlanná teszik.
emtévé Mekkora a hatásköre, és mekkora a hatásfoka ma egy művésznek?
Pethes Mária Sajnos ez is politikai hovatartozás függvénye. Ha belegondolok, a különféle rendszerek hány zseniális alkotót szorítottak háttérbe. Azonban sok kortárs művészt keserít el az elismerés hiánya. Én rendületlenül hiszek József Attilának. Ő azt mondja, hogy „A mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, és azért szeretik, mert keresik az emberséget.” Nos, nekem ekkora hatáskör éppen elég, nem vágyom nagyobb elismerésre, mint hogy sokan keresik és találják meg az én verseimben az emberséget.
emtévé A te írásaidért, munkáidért rajonganak az emberek. Meg tudsz ebből élni?
Pethes Mária Egyértelműen nem lehet az írásból megélni. De nem is azért ír az ember, hanem azért, mert hogyha nem írna, megfulladna. Akkor szoktam festeni, ha nem jönnek a megörökítésre méltó szavak. A mű létrehozásának édes kényszere ott munkál állandóan az agyban. Van, akinek az utazás, a vásárlás a szenvedélye, nekem az alkotás, a könyvkiadás. Az általam létrehozott alkoTÓház fennállása óta huszonnyolc könyv jelent meg, ebből tizenöt az enyém, tizenhárom más alkotótársamé.
emtévé Tőlem már sokszor megkérdezték miért nem adom fel, mindig azt válaszolom, mert a hitem mindennél erősebb, hogy szebbé tegyem a világot, és megmutassam az embereknek, hogy milyen szép az élet, és az a Föld, ahol élnek. Te miért nem adod föl?
Pethes Mária Sosem gondolkodtam ezen. A föladás egyenlő a halállal. Én már megjártam a halál útját többször is. Egyszer a műtőasztalon és további négyszer, amikor stroke-ot kaptam. De túléltem. Magamért, a szeretteimért, akiknek szüksége van rám. Akkor is azért tornáztattam a kórházban a kezem, hogy mielőbb versbe tudjam szedni, ami velem történt, hogy másoknak erőt, kapaszkodót adjak. Hogyan adhatnám fel én, ha Istennek, a Sorsnak terve van velem?
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Cserje Zsuzsa, Bizsu Bernáth Zsuzsanna
emtévé
