Mit málló kőre nem bízol
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és múltja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
kép Edit Álomvilága
emtévé
