Sokféleképpen lehet nézni a világot.
Ez egy lyuk.
Nézhetjük annak is.
De ha más szemmel nézzük, akkor látjuk, hogy ez valami nagyondenagyon fontos dolog, méghozzá egy bejárat.
És ha bejárat, akkor valószínűleg bemennek valakik – vagy esetleg egy valaki – rajta.
Sőt ki is jön.
Ha pedig ez így van, akkor ez bizony valamiféle erdei csudapalota kibejárója, ajtaja, nyílása, kapuja.
A csudapalota pedig egy jól megtermett fa, aki kénytelen-kelletlen el kellett, hogy tűrje, ennek a kibejáratnak a létrejöttét. És ha már van kibejárat, akkor kell lennie egy odunak is (akarom mondani lakosztálynak), ahol a kibejáró lakik.
De ki lehet ő?
Hát, lássuk csak!
A nyílás henger alakú, tehát a lakója sem lehet szögletes. Ha szögletes lenne, akkor a kibejárat is szögletes lenne. Tehát ennek a csudapalotának a lakója egy hengeralakú fafurdancs, aki ide halmozza föl az erdei ingyombingyomokból álló kincskészletét, sőt itt is alszik, madártollakból és puha mohából épített pihepuha ágyán.
Most épp egy icike-picike szeletkét sem látunk belőle, mert éppen alszik az odu mélyén.
Ha közel hajoltok a kibejárat nyílásához, hallhatjátok a horkolását.
De föl ne ébresszétek, mert akkor lessz nemulass! A fafurdancsok ugyanis nem túl békés népek, ha fölébresztik őket legédesebb álmukból.
Tehát pszt!
Hagyjuk aludni őkelmét. Ki tudja milyen szép tobozokról álmodik…
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Somlai Tibor
emtévé
