Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval.
Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak.
De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti – nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét.
A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz, de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el.
szöveg Hermann Hesse
kép Edit Álomvilága
emtévé
