Hideg gyöngyökből fűz álomcsapdát az ősz,
míg szunnyad a pók.
Átjut rajta méhek édes zümmögése,
fennakad a lódarázs zúgása,
de valahol mélyen, csendesen,
ott visszhangzik benne egy fagyos, éjsötét hang
az örök álom.
kép és szöveg Újvári Zsolt
emtévé
