A fordított nyolcas egymásba visszatérő görbületét
buborékként forgatjuk az időben.
Áttetsző, szivárványos.
Keressük benne az egyet.
Kutatjuk benne az igazat.
Neked én.
Nekem más.
Neked más.
Nekem te.
Pörgünk mint apró zenedodozon a törékeny porcelán balerína.
Egy pontra néző tekintettel, ahol álmokból festett kép fedi a valót.
Nem látjuk tőle saját forgásunk végét.
A zenedoboz, illúziókból megkomponált saját szimfoniánkat játssza,
egyre halkabban.
Reményekbe temetkezve várunk.
Valaki állítsa meg az egyhelyben ragadt forgásunkat!
kép Katerina Plotnikova
emtévé
