Régeni János – az ízutazó Chef – újra zarándokol
Ritkán fordult elő, hogy olyan sok, meglepően jó dolog történt velem – úgy, hogy nem számítottam rá -, mint a mai napon.
Pedig a láz és a fáradtság, rendesen levert a lábamról reggelre. De indulni kell, gondoltam és hét előtt útra keltem, hogy még időben meg tudjak érkezni, a mai célomhoz.
Majd húsz kilométer, örjítő melegben való gyaloglás után, utam egy helyi fiesta mellett vitt el. Gondoltam megállok és iszom valami frissítőt. Egy kedvesen mosolygó helybelitől útbaigazítást kértem, hogy vajon hol tehetem ezt meg.
Kérdésre kérdés volt a válasz!
Zarándok vagy?
Mondom, igen. Akkor itt közöttük, válaszolta és a tömérdek összegyűlt rendőrre és tűzoltóra mutatott. Gondoltam ez egy vicc, de mire magamhoz tértem, népes tömeg kellős közepén találtam magam. Jobb kezemben friss sörrel, balomban gyöngyöző habzóborral, számban chorizo, fülemen véreshurka, a zsebemben és a bakkancsomban kenyér és házisütemény.
Segítő kezek rángatták le, rongyá izzadt hátizsákomat és máris a nézőtér legjobb páholyából figyeltem az eseményeket.
Az egész főutca, egy merő kordon, felszórva homokkal. Szegény, meglepett bikák, nem hogy támadtak, inkább hazáig lett volna kedvük rohanni.
Hosszas magyarázkodás után, megértettem, hogy ez egy békés bikafesztivál, hisz itt az a nyertes, aki előbb hazatalál.
Remélem jól értettem és nem a vágóhíd volt a kiszemelt cél. Némi nézelődés után, egy tűzoltó megjegyezte, hogy náluk az örsön, meg is tudnék fürödni, hogy felfrissüljek az előttem álló, hosszú út előtt.
Inkább aludnék egyet jegyeztem meg magamban, de szólni egy kukkot sem szóltam. Fél órán belül, tisztán és ha nem is frissen ondolált hajjal, de sokkal jobban éreztem magam.
Az egyik lánglovag, a ramattyá foszlott meztelen lábamat vizsgálgatta, mintha doktor lenne, és hosszas fejcsóválás után, kijelentette, hogy én ezzel ma már egy tapottat sem fogok menni.
Fél órán belül, a tűzoltók kocsijában henyéltem, villogóval és bőgő szirénával rohant az autó! Aznapi szállásomig meg sem álltunk, pedig nelem még egy hideg sör be volt tervezve a programomba.
Az albergue előtt megálltak és a recepciósig kísértek. Ott még eligazítást tartottak és javasolták a dolgozóknak az ingyen szállást is, mondván én egy hős vagyok. Könnyes volt a búcsu és majd fél órás, mivel útközben, mégis kaptam egy hideg sört.
Mi lesz ebből?
Pedig csak holnap van a születésnapom…
emtévé
