Alig két hete még jégpáncél borította a Bükkös-patakot és fázósan húzódtak vissza vackaikba a víz és föld lényei, mostanra azonban beragyogta a tavasz a völgyet. Szellőrózsák, keltikék és hunyorok virágaitól tarka az erdő, s bár a patak vize még dermesztően friss, a vörös sziklák alatt kérészlárvák, tegzeslárvák és bolharákok ezrei mozgolódtak, a patakparti gyökerek rejtekében pedig kisebb-nagyobb kövi rákok szunyókáltak, hogy aztán az éj leszálltával portyára induljanak. S ott, ahol a patak sodrása lelassul, csillogó, kocsonyás felhők lebegtek a vízfelszínen – végre előmerészkedtek téli vackaikból a gyepi békák, hogy összegyűljenek a mederben és elvégezzék legfontosabb feladatukat: a párzást és peterakást.
A képen: kövi rák (Austropotamobius torrentium) gyepi béka (Rana temporaria) petecsomóinak ölelésében.
kép és szöveg Újvári Zsolt
emtévé
