Az erkölcs nem az ember sajátja.
Az erkölcs az az ősi, ösztönös gát, mi féken tartja a velünk született erőnket és lehetőségeinket, és meghúzza, a határt a kell és a lehet között.
Annyira ősi, hogy nem köthető semmilyen fajhoz, korhoz, vagy eszméhez.
De minden egyes kiszántott fűcsomó, mi ott szárad a földön, minden kivágott fa, ami helyett nem nőhet új, minden kioltott élet, mi nem táplál egy másikat, s minden kimondott szó, mi nem kérhető számon, megöl egy darabot belőle.
Ezért minél több ember él a Földön, annál kevesebb erkölcs marad a világban.
És ki is fog halni, mert nem hajtunk fejet az élet bölcsessége előtt.
Mert alázatunk és tiszteletünk már kiveszett.
Már csak üres szavakat dobálunk egymás felé, igazságnak nevezve ködös fura eszméinket.
kép és szöveg Somlai Tibor
emtévé
