Van nekem egy trénerem.
Hál Istennek nem személyes ismeretség, mert felvágnám az ereimet. Időnként elküldi nekem levélben, hogy hogyan kellene kezelnem a férfiakat, hogy boldogabb legyek.
Belátom, gyenge pillanatom volt amikor szóba álltam vele, de a regisztrációmat azóta is fenntartom, és remekül szórakozom, mert az ő világa annyira nem az enyém, és nyilvánvalóan azoknak a nőknek a világa sem az enyém, akiknek ezek a dolgok változást hoznak.
A hab a tortán, hogy ha betartanám az ajánlatait, valóban megváltozna az életem, a kapcsolataim meg a satöbbim.
Szóval a kezemben van a sorszám, és bármikor beállhatok a bónuszért, ami egy boldog párkapcsolat. Nem kéne mást adnom, csak cserébe az agysejtjeim felét.
Panaszkodik nekem tegnap egy nő, hogy rémes ez a kiszolgáltatottság a férfiaknak, hogy rájuk vagyunk szorulva. Mert pl. náluk ő fel se tud menni egyedül a padlásra, olyan bonyolult leszedni a létrát, úgyhogy ő neki se kezd. Szerintem őt imádja a férje. És amúgy ez egy nem buta nő.
Neki ez a zseniális hozzáállása a férfiakhoz, hogy alacsonyak az elvárások, így könnyű azt magasan túlteljesíteni.
Lávcsi van meg satöbbi.
Most itt, mindenki okulására, idézgetek a levélből, de azonosulni még nem megy…
“A férfiak önbizalmát egy […] nő emeli igazán magas szintre.”
Khm. A tartalmas emberi kapcsolatok valóban növelik az önbizalmat. Mindkét fél számára.
“A […] nő úgy bánik a férfivel, mintha ő lenne a világ közepe.”
Persze, hogy a férfi a világ közepe. Amikor vele foglalkozom. Amikor rántotthúst csinálok, akkor meg a rántotthús. Klotyótakarításkor meg a bazdmegelés, hogy miért pont én…
“Nem számít mi történik a faszi életével, mennyire van leégve, vagy éppen egy másik nő összetörte a szívét. A […] nő ott van, hogy felszedje a darabokat.”
Szóval, a használtcikk-kereskedő tudja, hogy a portékája értékes vagy nem. Azért egy szakadt Rembrandtot csak értelmesebb javítgatni, mint egy darabokra esett pöttyösbögrét. De persze lehet venni újat is. Még Rembrandtból is.
“A szomorú az, hogy amikor a férfi elérte a célját vagy azt, amiről álmodik, a […] nő lesz az első, akit semmibe vesz. Elmegy olyan nők után, akik le sem szarták eddig, és elfeledkezik arról, aki akkor is szerette és mindent megtett érte, amikor rossz állapotban volt.”
Anyuról le kell válni. Ez az élet rendje.
“Én mindet megtettem érte, és mégis otthagyott egy rosszabbért!”
Baszki, hagyd ott egy jobbért!
Valójában köztük és köztem csak egy különbség van.
A kurva racionalizmus.
És ez már így is marad.
Nem előny.
emtévé
