Nézz föl! Állj meg egy pillanatra és nézz fölfelé.
Ha mindig lehajtod a fejed, s csak előre nézel, akkor nem látod az Eget.
Gondold azt, hogy odafönt vagy, ott fenn a magasban, és pillants le onnan. Milyen pici minden, te is, a házak is, a fák is, minden. Mint egy terepasztal megannyi figurája. Onnan föltről olyan elenyészőnek tünnek az itteni dolgok, hiszen olyan parányi részei az egésznek.
És most nézd meg a felhőket. Ugye milyen szépek? Pedig az eszeddel tudod, hogy nincs is felhő, ez csak innen lentről látható. Csak innen, ahol most állsz. Nincs ott semmi, csak egy kis levegő, és optikai csalódás áldozata vagy. És mégis érdemes bámulni őket, mert innen lentről olyan szép az Ég. Akkor is, ha tudod, hogy minden csak nézőpont kérdése.
Hogy mit látsz, attól függ, honnan nézed. S hogy szépnek találod, jelentőségteljesnek, vagy jelentéktelen apróságnak, az rajtad múlik, mert minden, amit tapasztalsz a te valóságot. Senki másé.
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Edit Álomvilága
emtévé
