…egy ideig azt a kis jelentéktelen, kék virágocskát nézte, amelyik onnan bújt elő a moha közül. Egészen jelentéktelen volt, még észrevenni is alig lehetett. Pedig sok tölcsér fityegett rajta, egészen aprók, tiszta világoskékek, olyanok, mint az égbolt nyáron, amikor tele van napsugárral.
Milyen szép – gondolta – s az ember nem is látja meg. Elmegy mellette, s rálép.
Mennyi sok szép dologgal van tele a világ.
szöveg Wass Albert
emtévé
