Amibe görcsösen belekapaszkodunk, azt elveszítjük, s csak az a miénk, amit oda tudunk adni.
A jóságról nem tudni, honnan jön.
Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog.
Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt.
Eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt.
szöveg Szepes Mária
kép Edit Álomvilága
emtévé
