A mai világban állandóan azt halljuk, hogy ezt vagy azt kell az szülőnek megteremteni, hogy legyen mit örökölni a gyereknek.
A párkapcsolatokban már az induláskor arról beszélnek, hogy ez az enyém az a tiéd és a nem közös gyerek mit fog örökölni.
Ez van, ha csak a pénz a fontos a világunkban.
De mi van akkor, amikor nincs pénz?
Amikor a pénz csak másodlagos, amikor az csak egy eszköz a többi között. Akkor az Örökség értéke, mértéke és a lényege megváltozik átalakul.
Van egy három éves gyerekem, aki egészen pici kora óta minden lépésemnél jelen van. Mivel egymagam nevelem nagyszülők és apa nélkül így nem is tudom, és nem is akarom másra bízni még akkor sem amikor láb alatt van.
Megtanultam mellette/vele dolgozni.
Menet közben rájöttem, hogy ez nem más, mint maga az örökség.
A tudás átadása a legfontosabb.
A legtöbb amit adhatok neki, hogy folyamatosan tanítom. Én is most tanulok meg mindent, amire a szüleim nem tanítottak meg.
A nagymamám és a nagypapám sokkal több energiát adott az életemhez mint az apám, és kicsivel többet mint az anyám.
Amire most, felnőtt koromban vissza tudok emlékezni, irányt mutató kapaszkodóként az a nagyszüleimhez kötődik.
A mama kivitt hajnalban kapálni és dolgozni a kertbe. Kicsit fáztam kicsit álmos voltam, de mégis jó volt. Azóta is ezt az örökségem használom a kertben.
Ugyanez vonatkozik az állatszeretetemre.
De ő tanított egészen pici koromban arra is, hogy kell egy tyúkot levágni, megpucolni.
Ha jó voltam, az volt a jutalom, hogy segíthettem.
A mai gyerekeknek büntetés ha segíteni, tanulni kell, nekem jutalom volt.
Anyám ezekben az emlékekben nem is szerepel…
A nagypapám már régen meghalt, de a mai napig “vezeti” a kezem, amikor metszem a szőlőt, vagy a fákat.
Ő jut akkor is eszembe, ha meglátok egy hangyabolyt és tudom jön az eső. Ezt is Ő tanította. Pedig ritkán beszélgettünk többnyire a szőlőben dolgozgattunk.
Nagysámli-kissámli, nagypapa-unoka.
Jó volt.
Valódi, gazdag örökséget kaptam tőlük, pedig egy fillért sem hagytak rám.
Ez a legtöbb ami adható, emlék, szeretet, tudás.
E szerint nevelem én is a gyermekem, hogy a lehető legtöbbet adhassam neki örökül.
szöveg Rika naplója
emtévé
