Volt, hol nem volt, volt egyszer egy liba ól.
Abban lakott Gedeon a gúnár bácsi s két felesége Mári és Klári lúd asszonyságai. Éltek együtt nagy gágicsáló boldogságban s egy napon én es belecseppentem ebbe a gágicsáló világukba.
Mári és Klári erősen sok tojást tojt, de annyit, hogy nem fért el alattuk a temérdek sok tojás. Ejisze nagyon nagy családot akartak, de nem tudom miért, mégsem ültek rá a tojásokra egész nap. Ott sürögtek forogtak Gedeon papával az udvaron s a fészek csak árválkodott egymagában.
Nincs mit tenni, gondoltam s beleszóltam a fészekrakásba. Besegítettem. Kivettem óvatosan húsz szép tojást s kerítettem egy olyan csoda dobozkát ami kikelti jó melegségben a tojásokat. Így lett egy másik fészek a csoda dobozban s minden nap gondosan rendezgettem a formás tojásokat, hogy mindig legyen minden oldalról meleg és kényelem nékik.
S ez így ment szinte egy kerek hónapig, míg meg nem hallottam az első csipogást s kopogtatást az egyik tojáskából. Kipp kopp s megjelent egy kis repedés a nagy kerekségen s hallgatóztam s az első szava az volt a bentlakónak, hogy: pipipe.
Türelmes játék következett, lassacskán tört tovább a tojás héj és egyre több pipipe hang hallatszott ki. Meg meg pihent a kicsi odabent s erőt gyűjtögetett a további héj feltörésére. Kemény ám a libatojás héja, tudtátok-e? Egy egész nap kellett amíg kibújt a kis libuska.
Annyira elfáradt a kicsike, hogy csak úgy pihegett és pihengetett a csoda dobozban, elejtette a kis fejét és aludt sokat sokat, néha egy egy pillanatra pipipézett s aztán álomra hajtotta kis pille fejecskéjét. S álmodott még egy nagy pihe álmot, míg a világ kint tavaszba zengett s várta zsenge hajtását e pipe virágzásnak.
A kertben a madárkák is belekezdtek énekükbe:
Pihe mese, pihe mese!
Ezt csivitelték a mindenségbe.
kép és szöveg Csernik Szende székely mesemondó
emtévé
