Régeni János JÖTTÖMBEN JÁRTAMBAN

 

Jöttömben, jártamban azon gondolkodtam,
Igazság e, amit magamról gondoltam,
Az vagyok, ki a tükörből visszanéztem,
Vagy csak parányi rész az oldhatatlan egészben?
S mi a tükörből, olykor visszanéz,
Tükröződés, akár a Nap a Holdban?
S vajon ha igen, mégis az én hol van?
És van-e jó, a feltörő rosszban?
Hogyha van egy Isten, akkor mégis hol van?
Köröttem, bennem, kívül, vagy másokban?
Akár az októberi ég itt Spanyolhonban,
Úgy tisztul ki minden, mert szívemből szóltam,
Nincs múlt és nincs jövőnek sodró árja,
A mostban él a lélek, ez igaz hazája,
És a holnap, a kezdet, mind itt van bennem,
Semmi egyebet nem kell hozzá tennem,
Csak mit elém tesznek, szívemből megélni
Válogatás nélkül, szívemből szeretni,
Felfogni itt, a kinyíló Isten ölben,
Hogy bennem van minden, és én a Mindenben,
Mert bennem van Isten, ahogy én Istenben…

emtévé