Két nomád ment a pusztán.
Ahogy lenni szokott, kicsit éhesen, kicsit fáradtan, magukba mélyedve. Az egyik bozótos domboldalon vinnyogást hallottak. Találtak egy kotorékot, benne két farkaskölyökkel.
Az egyik arra gondolt, ha most ezeket megennénk, egy pár napig ellennénk velük.
A másik arra gondolt, ha ezeket felnevelnénk, segítenének vadászni.
Méláztak egy kicsit, majd összenéztek és tovább mentek.
Egy év múlva újra erre jártak.
Amint a völgyben haladtak, két fiatal farkas nézte őket a dombtetőről.
Az egyik arra gondolt, ha ezeket most megölnénk, egy darabig lenne ételünk.
A másik arra gondolt, ha ezeket követnénk, mindig lenne annyi maradék utánuk, hogy megélhessünk belőle.
Egy ideig még nézték a két távolodó embert, majd elporoszkáltak az ellenkező irányba.
emtévé
