Sok bájos Balatonfelvidéki falu van de az én szívemnek mind között Szigliget a legkedvesebb.
Itt szinte minden zug valami hamisítatlan falusi romantikát áraszt még a mai napig.
Valahogy nem sikerült elrontani.
Persze a romantikát vitathatatlanul fokozza a falu fölé magasodó impozáns várrom, és a volt Esterterházy kastély, ami ma az írók alkotóháza, csodálatos, patakig húzódó arborétum parkjával.
Hogy mennyire büszke Szigliget a kastélyára, mi sem bizonyítja jobban, mint a vele szemben lévő buszmegállót ékesítő kép, amit egy tehetséges kislány festett.
Számomra egy falu a hangulatától falu. A tájegységre jellemző építészeti megnyilvánulások már-már alig lelhetők fel falvainkban, pedig Magyarország népi építészete több, mint gyönyörű. A Nyugat-Dunántúli, Balatonfelvidéki házak zömében a helyi kőbányák bazaltköveiből épültek. Ezek a szürke kövek van ahol felbukkannak a maguk rusztikusságába, van ahol fehérre festett vakolat fedi.
Mivel a Balaton bőséggel kínálta a nádat, ez került a tetőkre, vagy zsupszalma. Ma már csak kevesen választják a tetőfedésnek ezt a módját, részint mert nagyon költséges, részint mert néhány évente újra kell nádazni. De hangulatához, hőszigetelő képességéhez semmi más sem fogható.
Szigliget mindenképpen megér egy egésznapos kirándulást. Kanyargós, romantikus hangulatú utcácskái, lépcsős sikátorai, igazi feltöltődést nyújtanak a népi építeszet szerelmeseinek.
kép és szöveg Pálfalvi Dorottya
emtévé
