PATAK AZ ERDŐ MÉLYÉN
Az ösvény, csak vezet, lefelé a sötét erdőbe,
Le a völgybe, a mélyülő őszi zöldbe,
Hol a leveleken komótos cseppek,
Lassan, langyos hidegen, zölden ereszkednek
Amott lábam mellett, patak csörgedez,
A könnyű párás, langyos őszi szélben,
Partján fényes zöld páfrányok
S tőlem nem messze
Apró vizimalom ablaka tátong,
Hív, jöjj közelebb hozzám, fáradt vándor,
A hosszú út után, nézz be rajtam,
Ülj le, s lelj békét e falak közt, e szép délután,
Míg a patak, halk suttogó áldott hangja,
Testeden át, a szíved s fáradt lelked járja át,
Hozva néked, sima, békés, nyugodt álmot,
Mert az otthon, az ott van
ahol szívedben megtalálod.
2016. November 14. Muxia
kép és szöveg Régeni János
emtévé
