Rövidek, hosszúak, szerteágazók…
Önként és kényszerből választottak.
Tüzek, és a tüzet kioltó eső.
Szél, ami hírt visz, hoz.
Ahogy a tűz füstjét. Figyelmeztetésül.
Vagy illatot csábításként…
Merre lépjünk?
Vajon jól döntünk-e.
Ki mondja meg?
Ajtók… Kinyílók és bezáródók.
Milyen félelem nyitni, zárni…
Mennyi kétség…
Hirtelen, vagy lassan vajúdott lépések…
Senki nem lát lelkeket.
Még a sajátját is álmában meri félszegen kézenfogni.
Illúziók…
szöveg Bélay Krisztina
kép Pataki Takács Edit
emtévé
