Belevágtam a hangokba a csendet.
Üresen zuhan,
könnyek közt koppan a mélybe.
Ennél érthetőbb mondatot nem alkothattam a történetedbe.
Neked adtam a rejtvényt.
Álmodd tovább,
gondold, ami beilleszthető kósza valóságodba.
Megmagyaráztad a sors, megmagyarázhatatlanját.
Könnyű, hirtelen elejtett ponttal.
Tied.
Köszönd meg!
Magadnak alkottál.
Talán féltelek.
Talán csak azt, aki voltál.
A féktelen, szabad játékost.
Ne felejts el játszani, ha félsz is!
Tedd!
Add tovább!
Keresd meg!
Csak figyelj,
hogy ne nyisd meg csendem kapuját.
Lehet hogy nem találnád benne magad.
Talán a csendem te magad vagy…
kép Lara Zankoul
emtévé
