A történet szülinappal, meg bakancslistával, meg ajándékkal kezdődik.
Ajándék Tandemugrás…
…hát na!
Választhattam, kozmetikai ránctalanítás és ugrálás között.
Nem volt kérdés, szeretem a ráncaim és vonz a magasság.
Ugrok! Igazából vegyes érzelmekkel közeledtem a téma felé, mert ugye izgulni illik.
Hát izgultam illedelmesen.
Na, ez a rész nem érdekes. Mindennapi. Viszont gyorsan térjünk a fellegekbe!
Repülni szeretek. Nagyon is.
Viszont szabad testtel még sosem próbáltam.
Ajtón ki és zuhan, ráadásul egy ismeretlenre bízva az életem.
Egyszer élünk.
Belefér.
Mármint hogy valaki helyettem cselekedjen.
Szóval ugrottunk.
Fantasztikus!
Ötven másodperc szabadesés, 200-230 kilométer per óra sebességgel.
Azt hinnénk pillanat, de mindeközben pörög az agy, ezerrel.
Füldugulás megoldása…
Hideg van…
Hasít a levegő…
Ó de szép…
Naplemente…
Mi a fenéért egy órás az út Érdtől Balatonig, amikor itt egy vonalzó át érné…
Dehogy küldök szívecskét, aki számít átölelem bármikor…
Megint szép, sőt gyönyörű…
Aztán ránt az ernyő, és csend, hat perc további lassúbb esés.
Csendes csoda.
Azt mondják az adrenalin az egekben.
Lehet.
Nyugalmas szemlélője voltam saját estemnek.
A NŐ ZUHAN…
Érdekes történet. Félelem nyoma sincs. Kiszámítható, reális dolog. Választott szituáció. Veszélytelenebb mint gyalog elmenni a postára, minap majdnem elütöttek minket a lánykámmal.
Veszélytelenebb mint az eddig megélt életem.
Azt hiszem annyi adrenalint termeltem életem során, ide már csak a csodálkozás öröme jutott.
Választott extrém időtöltés megélni a fizika törvényeit.
Átélni az időtlenség szentségét. Ég és Föld között a nő nem fél, mert tudja hogy az igazán veszélyes dolgok, másoktól erednek. a kiszámíthatatlanoktól.
Hamvas Bélától olvastam írást, a nő érzés-lénységéről, idézek belőle, mert megérintett.
Mert az átélt sors érzékenyebb lényt érint, és amit átél végzetesebben befolyásolja.
Végzetesen befolyásolva vagyok.
Tervezem a következő ugrásom.
Már tudom hogy kell kidugítani egy pillanat alatt a fülem.
Ez sem lesz zavaró tényező a teljesség egy percében.
szöveg Bélay Krisztina
emtévé
