Nem lehet betelni a fülöpházi buckákkal és szikes tavakkal…
Annyit írtam már a hajnali kristályszőnyegről, a minden fűszál tetején pihenő, gyöngyfátyolba öltözött tündérszerű szitakötőkről, a dermedt pókokról, akik már este kivetették hálóikat, hogy kábult, még kissé tétova röptű rovarokat fogjanak reggelire.
A mező ősziesedő illatait, a búbos banka énekét, a csorda kolompjának felcsendülését sajnos nem lehet lefotózni vagy elmondani, azt át kell élni…
kép és szöveg Újvári Zsolt
emtévé