Bélay Krisztina TÉNYEK

 

Csak egyedül,
egyedül magamban,
miért ne szerethetném az életet.
Hisz úgyis oda adom darabját annak, aki kéri. Marad nekem sok.
Önzően , önzetlenül nézni a halandó időt.
Része az egésznek, mindig vagyok.
Ahogy egésze az énnek. Egyszer belehalok.
Ahogy születtem semmiből a semmibe.
Nyomokat hagytam, nyomtalanul.
Tévedtem, magam maradtam,de sosem egyedül.
Egyedül magam kezét fogtam.
Nem a nap kel fel, csak a föld forog.
Mitől vagyunk, ezt nem tudod.
Mindig egyedül, bevallhatod.
Az életed átmeneti állapot.

kép Pataki Takács Edit
emtévé